Tőzsér Árpád: Arany János „szerelme” (Bevezetés a Toldi szerelme című apokrif Arany-vershez)

„Kinek ne keltette volna fel kíváncsiságát, amit Arany János kutatói és rajongói állítanak, miszerint nagy költőnk is írt erotikus és szerelmes verseket, csakhogy ezek – úgy tűnik – megsemmisültek, vagy valaki megsemmisítette azokat. »Arany Jánosnak, ellenőrizhetetlen hírek szerint, voltak erotikus versei, amelyeket Voinovich Géza, a hagyaték örököse sosem adott ki, s amikor megsemmisült a villája, odavesztek az Arany-kéziratok is« – nyilatkozta Szörényi László Szőnyei Tamásnak a Magyar Narancsban. Faludy György és Nyáry Krisztián is hasonlókat állít”.

Mindezt 2017. augusztus 26-án olvashattuk először a Litera irodalmi portál oldalain, mintegy annak a pályázatnak a felvezetőjeként, amelyet a honlap Arany János születésének 200. és a Litera indulásának 15. évfordulója alkalmából hirdetett meg, s a résztvevők feladata Arany János megsemmisült szerelmes vagy erotikus verseinek játékos rekonstruálása volt.

Kíváncsian vártam az első pályamunkák közlését, de az igazat megvallva nekem más elképzelésem volt (és van) Arany esetleges „erotikus verseiről”, mint a beérkezett és közölt munkák egy része.

Ide kapcsolható néhány kósza gondolatom:

Először is az a tény, hogy a költő feltételezett „erotikus műveiről” semmit sem tudunk, még nem hatalmazhat föl bennünket arra, hogy erotikus versek gyanánt bármit Arany szájába adjunk. A teljes életmű kontextusától a feltételezett elveszett művek s természetesen a „rekonstrukcióik” sem különbözhetnek radikálisan: az erotikus Arany-imitációk legfeljebb is csak a hiteles Arany-művek erotikus motívumainak felerősítései lehetnek. Ellenkező esetben könnyen az a visszás helyzet állhat elő, amely mondjuk a 18. század végén s a 19. század elején a „gótikus rémregény” megteremtőjével, Ann Radcliffe-fel történt: az angol írónő hatalmas hírnevét néhányan arra használták föl, hogy egyszerűen az ő neve alatt írták s adták ki saját kézirataikat, ettől remélve az eladhatóságuk növekedését.

Továbbá: kétségtelen, hogy Arany János költészetének újdonsága mondjuk Petőfiével szemben többek között éppen a szerelem testi-lelki vonatkozásainak nyílt ábrázolásában rejlik. (A Litera indítéka, elképzelése, célja a pályázatával tehát mindenképpen helyes volt.) Szili József nemrég éppen az Irodalmi Szemlében bizonyította Arany költészetének ezt a „szerelmi nóvumát” nagy erudícióval – bőséges példatárával szinte az egész Arany-életművet bepásztázva. Pusztán az ő példáiból is bárki számára nyilvánvaló lehet viszont, hogy Aranytól távol állt bármi néven nevezendő perverzió és öncél, számára az erotika is mindig a mű egészét szolgálja és szókép formájában jelenik meg, költőnk a direkt trágárságokat kerüli. Az ő szóhasználatában például a penis neve is legfeljebb farok („A farkadban álljon főfő büszkeséged” – Köszöntő vers Szász Károlynak), esetleg pecek („De te, ha ráérsz, még ma este jőjj / A nőmhöz, s tedd bé a peczket neki” – Lysistrate – egyébként Szili a példái közül a Lysistrate fordításának vaskosságait sajnálatosan kihagyja), s ugyebár a penis viszonylatában a farok is, a pecek is egyszerű metafora.

De legyen is elég ennyi a kapcsolható gondolataimból. Távolról sem az velük ugyanis a szándékom, hogy bárkit is okítsak (milyen jogon is tenném!), csak azt próbálom velük kitapogatni, hogy meddig lehet elmenni a hiteles Arany-művek erotikus motívumainak felerősítésében. Úgy, hogy a költő ízlését és esztétikai rendszerét még ne sértsük.

Ilyen „tapogatózás” az én itt következő Arany-imitációm is, amelyben hónapokkal ezelőtt (tehát Szili József írásától függetlenül) véletlenül a Toldi szerelmének pont azt a Szili által is idézett részét próbáltam tovább írni, ahol „egyneműek találkoznak” (Szili megfogalmazása), azaz Örzsike, a boszniai bánlány és „udvari leánya”, Rozgonyi Piroska szerelmeskednek.

A szöveg lényegesen rövidebb és szelídebb első változatát egyébként annak idején a Litera is leközölte. Pályázaton kívül született műként.