Gágyor József versei

A királynő postása
        „A tallósi
        árvaházba
        meleg otthont
        leljetek,

        S hogy itt jártam,
        emlékére
        facsemetét
        ültetek.

        Nőjön nagyra
        ez a kis tölgy –
        hű postásom
        lesz nekem,
        Számotokra
        ő hozza majd
        arannyal írt
        levelem.”

        Hűségéért
        az ifjú tölgy
        kapott ékes
        koronát,
        És a levél –
        hordásért meg
        egy–egy arany –
        karikát.

Minden évben
egy gyűrűvel
lett a postás
gazdagabb;
„Kétszáznegyven
számlálgatja –,
az idő hogy
elszaladt!”

Megint vége
van egy nyárnak,
újra itt az
ősz szele,
A vén odvas
csonka tölgynek
sárgul már a
levele.

A királynő
postásának
kérges keze
megremeg,
És a földre
hullanak az
aranyszínű
levelek.

Platánok

A tallósi parkban
Van egy kicsiny sziget,
A Feketevíznek
Két ága közt leled.

Ez a kis sziget egy
Behajlított tenyér,
Hatalmas öt ujja
Száz csodával fölér.

Közös tőből kinőtt
Óriás platánok,
Az eget súrolja
Díszes koronátok.

Mintha hívogatna
Évgyűrűs ujjatok…
Királyok vagytok ti
S én a jobbágyotok.

Fenyőfa

Nézd a fenyőfát,
Mennyi tű,
Mindegyik tűje
Egy betű,
S az egész fa egy
Költemény,
Nem írok ennél
Szebbet én.

Oly felséges, oly
Gyönyörű
A reményt keltő
Sok betű,
Káprázatos és
Mily sűrű:
Betű, betű és
Tűbe tű…
Mocsári ciprusok

Az anyaföldtől messze, messze,
Idegen földbe gyökerezve
Fonnyadnak éveink.

A Feketevíz száraz ága
Gyökereinket nem táplálja,
Sorsunk lassú halál.

Tengerentúlra visz az álmunk,
Lélekben mindig hazavágyunk.
Oh, szép mocsárvilág!

Itt, ha a nap feljön az égre,
Kábán nézzük: vajon mi végre?
A reggel messze még!

S mikor a nap lemegy az égről,
Azt gondoljuk, hogy tévedésből,
Hisz nincsen este még.

Ott az évgyűrűk drága kincsek,
Számunkra itt csupán bilincsek,
Örök kín életünk.

Feketefenyők

Feketefenyők, ugye, mily sokszor
Ölelt át lágyan árnyatok,
S ha nem is jöttem olykor-olykor,
Akkor is hűen vártatok.

Feketefenyők, zöld szoknyás lányok,
Hogyha már többet nem jövök,
Majd egy csillagból kacsint rátok,
Kinek szerelme már örök.