Barak László: juli; a legutolsó; a falka (versek)
nem tudom
ki emlékszik még
szülőfalumban
pecsenye lajosra
többszörös gyilkos volt
azt sem tudom
kiket
miért
hogyan tett el láb alól
csak annyi biztos
pecsenye lajost fölakasztották
kölyökként
nem tűnt nekem abszurd képnek
az akasztott pecsenye
vénségemre érett
verscímmé
abban az időben
több akasztott emberről beszéltek
a falumban
akadt egy
a szomszédunkban is
a legjobb barátom nagyapja volt
de őt nem mások ítélték halálra
önmaga ítélkezett
csak!
öngyilkos lett
(önpusztító vírus)
nem gyilkos!
apám meg anyám jól ismerték
pecsenye lajost
de nem beszéltek róla előttem soha
nehogy féljek
eljutott hozzám mégis
a híre
marci volt a tettes?
juli lehetett?
juli volt az egyetlen lány köztünk
neki volt rokona
a pecsenye
juli öreganyja
a pecsenye nagynénje volt
julit már akkor óvták
a pecsenyétől
amikor még nem lehetett tudni
gyilkos lesz-e
vagy
csak!
gyereklányokat babráló
mafla
dadogó marad
ki tudja
ezért lett-e mifelénk
a frissen sült
vastag szaftban rezgő
pecsenyéből
dadogó pecsenye
vagy
mafla pecsenye
(soha nem volt gyakorló etimológus a szülőfalumban)
mindenesetre eljutott hozzám
a halálraítélt pecsenye híre
meg hogy
tehenet baszott
hokedliről
hiába akartak elhallgatni előlem
mindenféle pecsenyeséget
nehogy féljek
attól kezdve
hogy marci
vagy juli
bevezetett
a gyilkos
(zoofil)
pecsenye
titkába
gyakran szorongtam
gyötrődtem a sötétben
rémek buzeráltak
alkonyat után
a legkisebb ajtórésből is
csak néztek és néztek
ha csak rágondoltam
a pecsenyére
hányinger bántott
disznóöléskor pláne
marci azóta jól elveszett
valahová
nem szó szerint
csak úgy
ahogy a szavak
amiket már nem nagyon találsz
vagy azok téged
juli korán férjhezment
majdnem közvetlenül azután
hogy első véres vattája miatt
lekurváztuk
holott viszonylag fiús lány volt
teljesen
jó haver
attól kezdve
hogy megjött neki
bárhol
bármikor megfoghattad ruganyos mellét
is!
juli nem miattunk halt meg
mire felnőttünk
nem lett öngyilkos
mint a szomszédember
az akkori
legjobb barátom nagyapja
nem is a pecsenye lajos bűne
vitte el
hanem a rák
a legutolsó
majd visszatéved
ahogy anyájával történt
mielőtt meghalt
az apai ölelésért
fecskékre célzó kölyökig jut
majd a péró mellől (cigánygödör) kiszabadulva
még akkor is kedvenc játékaival megy aludni
amikor a nagyváros
már a honvágyból neveli delíriumát
hogy úgy mozgassa felülnézetből
mint a bábszínész a marionettbábut
nem képes megfelelni egy képzavarnak
ami valami szebb jövőbe vesző túlpartként volt definiálva
ugyan mit lehetett volna tenni egy nem létező híddal
azon kívül hogy meg sem próbálsz átmenni rajta
a korai férfikor
csak egy könnyed tévedés lett volna?
mint egy rombuszokkal (pinák) öncélúan telemázolt tűzfal?
olyan ideiglenes akadály volt
ami szerencsére csak addig képes foglyul ejteni
egy előre meghatározott horizontot
amíg művész nem lesz valakiből
(akkor is ha egy életre krumplihámozónak
sorozná be a rendszer)
egyszercsak meglátja magát
gyámoltalan anyja mellett
ott ülnek a legutolsó karácsonyi asztalnál
mintha végtelenül szívszorító tekintetük
beteljesületlen vágyaik díszlete lenne
egy naiv festményen
a legutolsó
a falka
a nyitány mindig az áldomás
leginkább pálinka a petting
nélküle aligha lenne képes bárki beállni
a sivalkodó áldozat lefogásához
nemhogy lefogni
megfogni sem mernék
legfeljebb a farkába csimpaszkodnának
mint a kíváncsi kölykök
miközben a böllér egy tenyérnyire a szegytől
a nyaki artéria átvágásával kivérezteti
a vért a reggelihez
zománcos vajlingban fogja föl egy asszony
van az a férfi
aki bele is iszik a langyos vérbe
az asszonyoknak ekkor általában
hányingere támad
de van aki simán benedvesedik alul
————————————————————-
ha meghalunk
nem egyesülünk semmivel
akkor sem
ha úgy vigasztalódunk:
micsoda pazarlás lenne az univerzumtól
szétszórni a nihilbe
amit az ember egyetlen hűséges szövetségese
saját belső hangja teremtett