Nagy Hajnal Csilla tárcája

Mandy Kerr felvétele

Május. Nyelved helyén a szavak.

– Szóval, igen, határozottan jobban vagyok – hallom a vonal túlfelén gyenge hangját.
– Az ízek hiányoznak, igen, a szagok igazából kevésbé. Őrület, hogy ezért nem sikerült elmennem hozzád. Tudom, hogy sajnálja, hogy mindketten utáltuk, amiért lecsúszott a repülőről a pozitív tesztje miatt, és hogy nagyon aggódtam érte, de valami soha ki nem mondott megkönnyebbülés van bennem, és valószínűleg benne is. Az út, vagyis a teszt előtt napról napra változott, hogy az izgalom vagy a félelem volt épp hangsúlyosabb bennem.
– És lelkileg is, igen, kicsit magamhoz tértem már. Írtam is egy jegyzetet ennek kapcsán, felolvashatom?
– Természetesen!
– Így hangzik… várj, egy pillanat, lefagyott… ah… na, szóval: „Érdekes, hogy egy depressziós periódus utáni feltakarítás mennyire hasonló ahhoz, mint amikor egy nagy buli után takarítunk fel. Nem analizáljuk a szemetet, koszos tányérok, poharak, üres sörösüvegek, cigis dobozok, zsebkendők. Ha egy gyanútlan arra járónak megmutatnánk a két helyszínt, bizonyára számos esetben tévesztené össze a káosz okát. Magának a bordel (rendetlenség, csak a bordel a kedvenc magyar szavam, akkor is, ha nem az) okozójának pedig minden adott: a nyomasztó másnaposság, a megnyugvás szorongása, a halvány remény, hogy ennyire rossz már sosem lesz, és a feje fölött terjengő biztos tudat, hogy dehogynem.” Egyelőre ennyi. Még nem tudom hová illeszkedik, valószínűleg az esszékötetbe, ha valaha tényleg megszületik. Mit szólsz?
– Tényleg érdekes. És mi van azzal, ami megelőzi? Lehet ott is rejlik egy analógia.
Önfeledt órák egy csapat emberrel kontra melankolikus napok, egyedül.
– Ahogyan a másnapot, vagyis a takarítást a szorongás köti össze a leginkább, úgy azt hiszem, hogy magát az eseményt úgymond a szorongás hiánya. Nem, ez nem pontos, nem hiányzik azokból sem a szorongás, de van valami egészen más, a fülsüketítő zajban és a fülsüketítő csendben is van valami elengedés. Hogy ott a szorongás, de nem lépsz vele kapcsolatba, szemben azzal a mondjuk pár órával, amikor a bulira készülődsz, vagy azokkal a napokkal, amikor valahol mélyen talán már érzed, hogy ezt hamarosan bele kell majd fojtani valami vaksötétbe. A világhoz való konkrét kapcsolódás és a világtól való konkrét elhatárolódás egyaránt elengedést jelent, részben a szorongás elengedését.Bár lehet, hogy a szorongást az egész gondolatmenetből ki lehetne zárni. Annyi sok köze úgysincs az egészhez. Különben sem létezik.
– A szorongás nem létezik? – kérdem, és átúszik rajtam a szorongás, felnevetek.
– Biztos másról szól ez az állítás, mint a konkrét szavak, amelyek alkotják, de vicces, hogy amint kimondtam ezt a kérdést, eluralkodott rajtam a szorongás.
– Hát… inkább csak, nem szeretném ennyire összekötni az elméleteimmel. Persze kénytelen leszek az esszékben is elemezni, mind a négy vizsgált fogalomhoz kötődik, csak, azt hiszem, nem akarom, hogy a szorongás azt gondolja magáról, ekkora hatalma van. Mert csak a mi percepciónkból él. Jó, ezt szinte bármire rá lehet mondani, főleg egy ilyen szolipszista kedd délutánon, de azt hiszem, kevés funkciótlanabb dolog van, mint a szorongás. Egyetlen funkciója abban rejlik, hogy megmutassa, mennyire nem akarsz vele élni. Jobban belegondolva, ebben végül is van valami… nemes.
– Igen, a szorongás egy élősködő, nincs saját szubsztanciája, rácsatlakozik, amire csak tud, de nem elmondható ez minden sötét érzésről?
– De, végül is igen. Csakhogy sok más sötét érzéssel ellentétben a szorongás nem tud inspirálni. Annál inspirálóbb viszont az, amikor rövidebb-hosszabb időkre sikerül távol tartanod magadtól. Ezért mondom, hogy nemes. Eltüsszenti magát, aztán egy darabig hallgatom, ahogy az orrát fújja.
– Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem jöttél. Tudod mit? Ha jobban leszel, elmegyek én hozzád. Végül is én vagyok soron.
– Ez nagyszerűen hangzik! – kiált fel, elnyomva a hangjában lebegő gyengeséget.
– Igen, ugyanolyan lesz, mintha te jöttél volna ide, csak kicsit több steaket fogunk enni, finomabb sörökkel, és… a többi. Halkan felnevet.
– Már jövök ki belőle egyébként, tudom, hogy nem hallatszik, de úgy számolom, hogy olyan három-négy nap múlva csinálok egy újabb tesztet.
– Én pedig megnézem a járatokat. Aztán szoronghatunk megint együtt. Vagy ilyesmi.
– Vagy ilyesmi – ismétli meg elgondolkodva.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/6-os lapszámában.

Nagy Hajnal Csilla (1992, Losonc)

Író, költő.