Nagy Magdolna: Az egész világ

Nagy Magdolna: Az egész világ

Kerosin felvétele

 

A nagyanyám mellé feküdt, mint áporodott testszagot és páraszagot
választotta ki magából a salakként felgyülemlett időt, ami állandóan
visszarángatta a hétköznapokba, mint egy kicsi csillagot, ami
hiába ragyogna és kívánkozna a többi fénylő forma közé.
Mint egy sétarepülőgép, aminek a motorja folyton lerobban,
vagy kigyullad és csak kering a földön, a homokban, jobb esetben
ufónyomokra utaló köröket szánt a friss reggeli harmatban.
És a nagyanyám még lihegett is mellé, mert keserűen nyomta
tüdejét a temérdek bennrekedt sóhaj, a ki nem szakadt ige,
ami ha kijut onnan folyamként a Niagarát táplálja legalább
egy évig és mennydörög tovább a habokban.

Csak táncolt és a körhintában himbálózott időnként.
Örök szerelme a kacagás és Soós Imre, szakasztott nagyapám.
Igaz, nagyanyám megelőzte korát, mert amikor a filmet látta
Orion készülékén, ő már mindezeken túl volt, a kacaj már
gyöngyözött, ahogy a lágy esti szélben hátrahajtotta fejét,
göndör fürtjei, mint az ágyrugó spiráljai csapódtak vállára
az átmeneti naplemente rávetülő fényében.
A szoknyája alá befújt a szél és épp az isteni Monroe-val
egy időben kellett lesimítania az aljat, mert túl sok férfi
mustrálta a gyakori pedálozástól és téglahordástól
megizmosodott vádliját és megejtően kerekded térdkalácsát.

A nagyapám alig kért enni, igaz foga már rég nem volt és
maga alá csinált időnként. Mint a gyerek, ő már visszatért
az időben, magzatkorba igyekezett, ahol a testmeleg lében
újra cumizhat. Tudta hova tart, ösztönei megsúgták, ahol
az élet vége, ott a kezdete. Nagyapám a maradék erejével
a legyeket csapkodta. Minden egyes agyonvágott állat
egy derékba tört érzelem. Aminek helye nem lehet.
A padlásra már többször felvitte az önsajnálat, ha nem is
serényen és a ruhákat sem teregette. Egy holdvilágos éjjelen,
nem akart többet szenvedni az életben. Ahogy a köldökzsinórt
vágja el a bába, nézett rá nagyanyám az üvöltő babára,
menekült meg nagyapám élete, kötél által nem jutott halálra.

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2017/6-os számában.

 

Nagy Magdolna (1972, Debrecen)

Költő.