Gágyor József versei

Se itt, se ott

Én, kis vesszõ a mondat közepén,
Hazátlan árva, bús szegénylegény,
Két tenger között, se itt, se ott,
Mint akit Isten s ember elhagyott.

Szavakon  túl, a mondat partjain
Hullámraj zúdul rátok, társaim,
S a hullámokban ûzött halak,
Aranypikkelyes, elnémult szavak.

Felkiáltójel, te megteheted,
Ordítsd és üvöltsd, ahogy csak lehet:
Uram, a tenger, nézd, elveszünk,
Vesd ki hálódat, ments meg életünk!

Kérdõjel, tudom, te megkérdezed:
Uramisten, ezt hogy engedheted?
Már megbûnhõdtük a tegnapot,
S a büntetést te mégis folytatod?

Üzenjetek, hogy küzd-e még a pont!
Ha a hullámraj csöpp testére ront,
Élteti-e még reménysugár,
Vagy már elnyelte õt a tengerár.

Énekeljünk!
„Fiaim, csak énekeljetek!”
Tompa Mihály

Ahol a törvény
Szülõje önkény,
Dalolhat-e ott,
Kit húz az örvény?
Kinek hazája
Csak mostohája,
Dalolhat-e ott
Az ûzött árva?

Kinek a nyelve
Bilincsbe verve,
Dalra fakadni
Lehet-e kedve?

Bilincsben nyelvünk,
De szabad lelkünk,
Fuldokolva bár,
De énekeljünk!

Kiáltvány

Mentelmi jogot!
Az Igazságnak
adjatok mentelmi jogot!
Ne áruljátok aljas módon
cserép helyett a vályogot!
Ártatlanoknak homlokára
rút bélyeget ne nyomjatok!

Mentelmi jogot!
Az Anyanyelvnek
adjatok mentelmi jogot!
Anyánk nyelvét  az Isten adta,
számûzni nincsen jogotok!
Tetteitekért trónja elõtt
neki kell számot adnotok!

Anyanyelv

Õrizd e nyelvet,
Mint nyelv az „elv”-et!
Ki anyanyelvet
Hûtlenül elvet,
Az nem lehet más,
Csak
elvete-
mült!