Lesitóth Csaba versei

Marko Slavkovic felvétele

Hűségen kívül

Lakik, akinek vonzóvá tettük magunk,
magyarázza törvényeid és karunk
ezen magyarázatok szerint intézkedik.

Kedvedre vált-e azóta a jogos bántást,
a megérdemelt mészárlást tanítani?

Alantas építményünk nem kőből emeltetett,
illatosabb a hajléktalanszálló szagtöviseinél,
tisztább a vágóhíd vérfröccsent fémpadlójánál,
maradandóbb a szelektív együttérzésünknél.

Egy az apostolaid közül, nem ült asztalodnál.
Egy az apostolaid közül üldözte, aki szeret.
Amikor lefogtak és korbácsoltak, bizonyára örült,
ferdén biccenthetett, miután megfeszítettek.

Te mégis lehajoltál érte, felemelted a gőgből.
Végül úgy követett, mint botja kocogását a vak,
és bár megharcolta a rábízott nemes harcot,
papírra mert vetni olyat, amit sose mondtál.

Meddig tartja még gondosan felrakott falait
egyházunk alapjának ez a bizonyos pillére?

A gránit gyanánt beépült ébenfakockák
mikor szakítják maradékunkra örök tornyod?

Félsz vagy egész

Csábít, hol áttetszik blúzod.
Villanyborotválkozás közben apámra
vagy anyám apjára hasonlítok.

Most úgy mondtad suttogva, gyere
megijedek attól, egyszer felfalsz.
Félig még szúr az arcom, félig sima
hengeredjünk át, halkabb ez a matrac.

Szerinted lesz megmérettetés?
Vagy marad a jegyben se járás;
boldogulunk tovább költözgetve,
mintha sose várt volna ránk más.

Céltalanságunk révbe jut egészen,
éveink felénél még játékban;
választott alteregónk küldetését
váltjuk csak valóra, de még ma.

Csábít, hol áttetszik blúzod.
Villanyborotválkozás közben apámra
és anyám apjára hasonlítok.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/10-es lapszámában.

Lesitóth Csaba (1970, Kalocsa)

Költő.