kivétel a nincs – Szabó Imola Julianna megjelenés előtti verseskötetéből

Szabó Imola Julianna

lemerülni

fejhangok egy bálna énekében
vízbe fojtott
gyermekeid utánad sírnak
a sodrás szilárd hosszirányú
körülötted óriások
fejükben a Nap most bukik alá
és csak merülsz
és merülsz
merre lakhat még
aki képes megmondani
miért kopnak méhedben
a barlangrajzok

elmondani

a vízbe körvonalakat ír
kavicsokat dobál egy idegen
talán őt is te szülted
sosem tudhatom már mi valódi
a hazugság beléd ékelődik
magot és termést hasít ketté

úszni nem tanulok meg soha
ami körém merül rád emlékeztet
üreges csonthéjak a fejemben
anyák akik sosem szültek csak karjuk nőtt
úgy öleltek

zárvatermő fás száraddal
fölém hajolsz
és suttogod
minek is szültelek meg

a vízfelszín feszes akár a dobhártya
és tényleg
semmi válasz
nem jut eszembe

Grafika a kötetből

kipakolni

nem a te hibád
nem a te hibád
hogy az égtájak folyékonyak
torkolata nincs a medernek
a folyó sótlan és szagos
ellopott csecsemő vére
kikötve tart az idegen test
amiből születtél

a káprázat fénytörés a pohárban
éjjelente a karodon vágsz ablakot
hátha onnan egy másik valóságra látni
nem a te hibád
nem a te
átázott lepedőd ez a bőr
verejtéke gőzös pikkely
vedlik a vízben
ahogy felszínre tör újjászületnek vonásai
húzódnak oda és vissza
mint az izom
ami szorít és enged két merülés között
uszonyaid sorvadt szárnyak
éneked dadogás
nem a te
nem
változik semmi
szagok ömlenek
csavarnak meg belül
mint vizes ruhát
a megbánás a másnap
időd morajlik
hol csermely hol patak
de mindegy már
magzatburok a palack
nem
te
úszol

kiadni

azt mondták
fentről majd lenéznek rád
te már akkor is féltél
hogy meglátják
rejtett mozdulataidat
hogy fény derül titkaidra
se tisztelet se szeretet

anyád fázik meg
ha apád nem ad rád kabátot
ha nem eszel napi négyszer
sokszor keveset
de a kamera már a tor előtt
felkerült
apád műholdnak anyád bogárnak
hitte
ebben sem értettek
egyet
csak abban
hogy valaki
minden másodpercben
rögzíti és továbbadja
a közös pillanatokat
az viszont eszükbe sem jutott
hogy te
vagy az

Szabó Imola Julianna kivétel a nincs című verseskötete a Jelenkor kiadónál jelenik meg a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválra

elnézni

összekulcsol a gerinc és a kéz
gyomromban kereszt
nagyanyám imája
bárányok leborotvált nyakszirtje
az egyik hasában magzat
szemei befordulva lábai görcsben
nem születik akit kihasítanak
nagyapám fogoly
anyámnak nincs szárnya
a kertben egy férfi áll
azt mondják
az apám
négy láb magas
összeér a sarka
mint egy templom
olyan a homloka
és én
én
csak nézek
fel-
felé

Szabó Imola Julianna (1984, Budapest)

Író és grafikus. Eddig nyolc saját könyve jelent meg. Különféle hazai és nemzetközi művészeti díjakat nyert: Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (2014), 50 Fiatal Tehetség Program (2015), Szép Magyar Könyv Díj (2015, 2016), Írók Boltja Irodalmi Ösztöndíj (2016), Molnár István-fődíj (2016, 2018), WFA/Lengyelország Ösztöndíj (2020), Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj (2022), Évfordulós Illusztrációs Fesztivál (2023), Jean-Jacques Rousseau Fellowship (2025). Portréját Oláh Gergely Máté készítette.