Bódis Attila verse

Bódis Attila verse

Alagi Mihály felvétele

Örökmozgó kőzet

Örökmozgó kőzet vagyok
Jó néhány réteggel a felszín alatt.
Az utcalámpák színes faggyúját
Reggelig vedelő csatorna alatt,
A sínpárral leszíjazott, megvadult
Marvel kavics-szörny alatt,
Lejjebb az ijedtükben földbe gyökerezett lábú
Stoptábláknál és szemaforoknál,
Lejjebb minden lecsúszott alkoholistánál,
Mélyebben, mint a besüllyesztett
Modern szemeteskukák,
Mélyebben minden gyásznál,
És feketébben, mint bármelyik napfogyatkozás.
A mélyben vagyok. Mélyebbre már nem hatolhatok.
Itt már nincs sem hatásos hasonlat,
Sem szivárványszínekben fürdőző metafora.
Nincs olyan szimbólum,
Melynek megvakított királya lovaggá üthetne
Érdemeimért. Földet sem tud adományozni,
Ahol síromat megáshatnám, mert a legmélyebb
Sír alatt vagyok. A régészek sem tudnak letörni
Hozzám, mert mélységem és sötétségem
Megperzseli tudományukat, és megbénítja
Kíváncsiságukat, mely megkoronázhatná
Felfedezésemet. Itt vagyok lenn. Egy néma
Tájszólásban ringatózó legmélyebb basszuson
Földrengést áriázó ritka elemek titkos társasága.
Hányszor próbáltam az összes boszorkányos módon
Megidézni egy bányamérnököt, hogy a felszínre robbantsa
A dühös magányt, mely egyedivé törzskönyvezte lelkem.
Mint egy letartóztatott, kiforgatnám fizikai törvényeiből
E világ összes rejtett zsebét.
És azonosulnék minden élet lényegével
Egy pillanat ezredéve alatt, hogy aztán e föld utolsó
Sóhajaként lehunyjam szemem, mint láthatatlan
Piramis egyetlen és berobbantott kapuját.

 

 

Bódis Attila (1988, Pozsony)

Költő.