Tóth Lilith Viktória verse

Sven Beyersdorff felvétele

november

az idő meghajol a lábaim között
annyira más ez a novemberi ősz
itt van mindjárt érzem
nem metafizikusan csak egyszerűen
benne van a levegőben
nem költői kép
enyhe szél egy kedd délután
megállok, mélyet szippantok belőle
az illat lebomlik előttem rétegről
rétegre
fás illat, avar és az elmúlás egyvelege
a levelek kezdődő rohadása
a csendes, gondtalan vég
az orrom nem csal
a szél elhozza nekem az erdőből az elhullt dög szagát
az első délutáni betüzelést
vizes fa, a kéményt is ki kellett volna pucolni
felfelé nézek, ha sok
halványszürke égen, sötétszürke ágak keresztezik egymást
mintha valaki keze bezárulna felettem
nem nyomaszt,
de azért inkább lefelé fordítom a tekintetem
vádlimig ér a sárga tenger
itt-ott vérvörös levélfolt
enyhe egér és szemét szag alatta
mennyi kis halál
ha sokáig nézem beleszédülök
a szemem elveszíti a fókuszt
megérzem a saját parfümöm
vanília és keserű mandula
megcsíp, felriaszt, visszaránt

igen, egészen más a novemberi ősz

Tóth Lilith Viktória (1993, Királyhelmec)

Költő, író.