Lukács Flóra versei

Liam Moody felvétele

Bárány

Oltár lángjából kivett parázzsal,
kimérten, tökélyre vitt technikával
megtisztítja késeit.
Nizsinszkij-féle bájjal leöblíti kezeit,
légszomjas álmából feltámasztja magát.

Megindul a szikla oldalába vájt kolostorból
arrafelé,
ahol ívek dominálnak szögek helyett.

Ismer minden biomorf követ,
moduláris plasztikát,
formahalmazt.

A zsongó melegben
másképp telik az idő,
hogy miként érzékeli múlását,
az szinkronban van
a szívveréssel.

Az első kovásztalan napon
gondoskodik a bárányról.
Nyakában viszi a hibátlan hímet,
az egyéves juhot,
lábait melle előtt összefogja.
Izommozgásokból
érzi a jelenlét súlyát.

Agón

A lavrák köré épített cellákban
veszett kölykök, hullámzónák megszállottjai.
Gyalog érkeztek lehetetlen távolságokból.
Járkálnak faltól falig,
akár a lesoványodott farkasok.

Körülöttük minden izzik,
forr, hevül, sistereg,
kezük egyszerű, fogható tárgy után kutat.

A kés emlékjele a szabad akaratnak.
Úgy hámoznak, vágnak, aprítanak, szeletelnek,
akárha cselekedeteikkel
tennének bűnvallomást.

Lukács Flóra (1994, Miskolc)

Jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán és az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végzett. Első kötete a FISZ-nél jelent meg Egy sanghaji hotel teraszán címmel.