Fellinger Károly versei

Fotó: Németh Zoltán Talamon Alfonz című kötetéből

 

LÉNYEGTELEN A NAP

Talamon Alfonz elkeveredett novellája
után szabadon

 

Testem az idegen föld,
Lelkem a viharos tenger,
Kerülöm a kikötőket, a partokat,
Irány az ismeretlen.

Én, a fakír vagyok az egyetlen,
Aki túlélem majd a feltámadást.
Elásva mélyen az anyaföldbe,
Szegeken fekve
Egy koporsóban,
Amit tágra nyitott szemmel
Alvó, álomfejtő
Javasasszonyok lezárnak,
És a sírt belapátolják
Izmos hóemberek.

Nem azért, hogy kínozzanak,
Nem is fogadásból,
Fizettem nekik érte,
Hogy felejtsenek el,
Nehogy kiássanak.
Addig élek az emlékezetükben,
Amíg nem tudnak rólam
Semmit.
Olvadjanak el a boldogságtól.

Igazi macsó volt a tanítóm,
Minden este kupiba járt,
Egyszer verekedésért el is
Ítélték fél évre.
Bézbólütővel szétvert
Egy gyereket, aki a barátja
Nőjével flörtölt,
Kiütötte a fogait,
Eltörte az állkapcsát.
A bátorságot csepegtette belém,
A szemembe, hogy nyíljon ki végre,
Hogy jobban lássak,
Tudjak értékelni.

Aztán nemsokára, vagy húsz év múlva
Elmesélte az igazságot.
Egyedül az igazságot lehet elmesélni,
A valóságot csak elmondani
És megmagyarázni lehet.

Valójában félt a nőktől.
Azok majd kibeszélik, ha rossz az ágyban,
Azzal szekálják, mire vársz, tapsra,
Seperc alatt összetaknyolsz, aztán semmi.
A kupiban a lányoknak nem számít a méret, az aktus hossza,
Megbízhatók ők, mint a szerelem.
Meg nem is ő verte szét a fiú fejét, hanem
A haverja, neki volt már feltételese, ha elítélik,
Mehet basziba. Hát tanítóm magára vállalta a verést, kellett a pénz,
Nagy volt a kártyaadósság, még a kártyáit
Is elvették tőle.
Kártyavára se lehetett.

Egy világ omlott össze bennem.
Ekkor döntöttem el, fakír leszek,
Ha megnyílnak a sírok, előmászom,
S megírom a látottakat,
Kiírom magamból, ami életben tart,
A szögeket, amik inkább Jézusnak
Hoznak szerencsét, vagy az ácsoknak.

Mesterem rég meghalt,
Önkezével vetett véget életének.

Tetszett egy lánynak, de
Ő képtelen volt viszontszeretni őt.
Hogy ne eméssze a bánat miatta a lányt,
Felkötötte magát a mester.

Érdekes, csak szélcsendben lendül ki
Jobbra-balra.
A szél meg magában mondogatja:
Igen-nem, tik-tak.
Aztán csak nyel.

 

PARALLAX DIZÁJN

/ Talamon Alfonz meg nem élt 60. születésnapjára /

 

1.
ha egyedül vagyok
a világ más lesz körülöttem
már-már lehetetlen
egyedül változni

a szemembe esett légy
vagyis minden amit
a szem
magához vonz
megfeneklik

a tükörből
visszanéz rám
aki belőlem hiányzik

az idő lepereg
lenullázza magát

önfejű homokóra

2.
az utolsó író érzi
bármennyire jogosak
az elvárásai
nem a szeretet beszél belőle
magát az Istennek akarja
megmutatni
eldicsekedni vele

az elvárás csomó
az önzetlenség kendőjén

3.
viszi magával a széket
amire felállhat
amire véletlenül se ül rá
leviszi a szakadékba

a hegyeket inkább elkerüli
nem akar kérkedni
közelebb kerülni az éghez

mint amilyen távolságra
az ég van tőle

4.
a bűn és a bűnhődés
ugyanazon folyó két partja
a folyón keresztben álló hajó
maga a megfeneklett igazság

lelkifurdalás nélkül
lehetetlen
biztonságosan átkelni rajta

5.
lemásolni csak
a megfestett virágot lehet

az igazit
a tisztát soha

súlyos teher nyomja így vállam
a virágra szálló lepkéé

6.
a falakat átfestik
az ördögök
a falak
angyalbőrbe bújnak

7.
az utolsó író a
vén botló füzek alatt
a folyó partján
írja novelláját

a rendszeresen metszett
fűzfák törzse
elérheti az öt méter átmérőt
a százhúsz
éves fa sem elképzelhetetlen
olvassa magában
egy lexikonban

a pillanat nincs benne
az időben
kifelejti
mint a sorközt
lefelejti mint a csalit
a horogról

8.
a legjobb távcsővel is
csak a múltat
láthatnám a csillagokon

a legtöbb nem létezik
mire ideér a fénye

előre kellene haladnom az időben
pontosan kiszámolni mennyivel

aztán üzenni lélekszakadva
már ha akkor még
lesz élet a Földön
vagy föld az Isten lába alatt

9.
lábnyomnyi űr
amikor a saját bőrödön érzed
már nem változtathatsz rajta

zavarodban megszámolod
a csempéket a falon
legvégül az ujjaid

mindent egy lapra teszel fel
az úgy valahogy
így van rendjén
mit nem adnál érte
ha repülhetnél

közben meg túl vagy rajta
túlesel minden kezdeten

10.
a szeretet megoldja
a reménység
szoros béklyóját

ha csodákat tenne
az igazságba vetett hit
sínylené meg

 

Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.

 

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető az Irodalmi Szemle és a Madách Egyesület honlapján, ugyanitt megvásárolható a februári szám nyomtatott és pdf-változata is.

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető a következő e-mail-címen: madachegyesulet@gmail.com.

 

Fellinger Károly (1963, Pozsony)

Költő.