Barak László versei

Alagi Mihály felvétele

RÉMÁLOMFEJTÉS

Hajnalban már a fény tüskéin alszol, álmaid végét beszennyezi a zaj.
Nem érdekes hány éves vagy, laktál vakolatban kaszárnyában is.
Hol lett volna akkor saját postaládád, ami magától kinyílik neked.
Két arcod sem volt akkor, most az egyik mosolyog,
a másik azért se kér soha bocsánatot.

Recepciós nincs, miért köszönne vissza.
Különben sem vársz senkit.
Szerelem? Ugyan!
Nem maradt nyoma, mint egy sohasem volt címzettnek.

A hajadban nem fészkelnek madarak,
pedig károghatnának is. A tükör nem hazudik neked,
nem is beszél hozzád. Pedig egyetlen ismerősöd csak benne lakik.

Nem szánakozik rajtad senki, mint a bolti eladó, ha nem veszel semmit.
Minden éjszaka átmész egy hídon, fogalmad sincs,
milyen az alja. Holott nyilván szép. Ahogy a folyó is,
amely egyszer majd elvihet.

Látod magadat egy sarki boltban,
ahol soha, senki nem szólít ott
a neveden. De nem is tehetnék,
hiszen rég kifogyott minden emlék, egyet sem hoztak vissza.

Nem érted kik, miben és miért hisznek, csak azt tudod,
hogy éjszaka minden ajtórés figyel, meg-megroppannak mindig ugyanakkor.
Ezért menekülnél, nehogy bocsánatkérésre ébredj?
Ezért üvöltesz, hogy végre sírni tudj még egyszer utoljára?

Hajnalban aztán végre megváltanak a fény tüskéi,
hogy egy ideig ne kínozzanak a közvilágítás nélküli utcák.
Nem az álmod térkövei alatt ébredsz, ahol senki, soha nem találna meg.

LED-ESŐ

Már rég nem az eső az, ami eláztat.
Nem az eresz alá húzódsz, hanem plázák LED-fényébe.
Csak az idegenségedhez vagy hű.
Egy design-kanapén ülő valakihez, bár azt sem tudod, ki az.
Talán te vagy, egy másik verziódban.

Vajon mit mondana, ha mégis találkoztok?
És ha kinyitna neked egy ablakot, csak nem szólna, hogy nem nézhetsz ki rajta?
Mert övé a kulcs, a kód, a kommentmező?
Te meg ott állnál az ablaknál, arccal az üveghez tapadva,
mint aki azt próbálja kilesni, mit jelent „bent lenni”,
ott, ahol már senki sem kérdi: „bejössz?”

Gyerekként még azt hitted, az ajtók mindig kinyílnak, ha elég illedelmesen kopogsz.
De, ha nincs kódod, láthatatlan vagy.
Nem is létezel?

Bent lenni, és mégsem lenni ott, nem paradoxon, hanem valami új identitás.
Saját arcod is csak díszlet egy másik énhez – egy influenszer posztjában.
Vannak, akik nem köszönnek, mert azt hiszik, mást gondolsz.
Ahogy te sem köszönsz, mert nem tudod, mit gondolnak.
Ami önmagában vélemény.
A szakadék a feltételezések között tátong.
Nem az ordítással kezdődik az elidegenedés, hanem a némasággal.
Egy kommenttel, amit meg sem írsz,
azzal a beszélgetéssel, ami meg sem történik.
A gyerekkori baráttal, akinek nem írsz vissza, mert „túl más lett”.
A ház, amit otthonnak hittél – ma már csak egy beállítás.
Hiába lájkolják még páran a posztjaidat, már nem tudod,
emberek-e, vagy algoritmusok.

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető az Irodalmi Szemle és a Madách Egyesület honlapján, ugyanitt megvásárolható a februári szám nyomtatott és pdf-változata is.

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető a következő e-mail-címen: madachegyesulet@gmail.com.

Barak László (1953, Muzsla)

Költő, író, publicista.