Kopriva Nikolett versei

Julija Svetlova felvétele

 

Kelet térképe

 

– Nézzétek, ez itt a vízesés! –
Kígyót köhög, testén farönkök sodródnak,
zöld karja kertünk gyökerét szorítja.

– – Nézzétek, ez a Holdfia! – –
Városainkra írja a Tejút üzenetét.

– – – Nézzétek, az ott a Kékarcú Erdő! – – –
Fáiból kobaltcsontú szentek
repeszdarabbal nyelvük alatt
szólnak kelet katonáihoz.

– – – – Ez a Fehérhasú Szikla! – – – –
Itt dolgoznak a dávidcsillagos angyalok.
Marhavagonban érkeztek
örökös szolgálatra.

– – – – – Ez a Beszkidi Négyalagút! – – – – –
Itt él a mi istenünk, és mondja,
gyermekeim, vegyétek késem és
vadásszatok és fogyasszatok és hízzatok az én
nevemben. Bizony mondom néktek,
bármikor akárki, akárkivel bármi.

– – – – – – Ezek a kockaházaink. – – – – – –
Itt a hétszemű ablak,
ott a higanytorkú ajtó.
Mögülük nézzük, ahogy kelet istene
meszeli a falakat, hallgatjuk, ahogy
magában beszél.

– – – – – – – A világítótorony. – – – – – – –
Olykor felénk irányítja szemét.
Amikor elnéz fölöttünk, egymás
nyelve alól lopjuk az ezüstöt.

– – – – – – – – A határ. – – – – – – – –
Túloldalán a Réznyakú Torony és a Korgó Rét
ejti foglyul a szökevényeket.

– – – – – – – – – A Nevenincs Országok. – – – – – – – – –
Úgynevezett isteneinek nem
nyitunk ajtót. Gyermekeikkel nem játszunk.
Kabátunkat nem adjuk rájuk.
Nem foglaljuk őket
imáinkba, sem
átkainkba.

Vegyétek ezt a térképet
– mondták anyáink –,
csúsztassátok rögből varrt
kabátaitok zsebébe, és
vigyázzatok, kinek
engeditek magatokat
megvezetni.

 

Novemberi levelek

 

Első levél

Kedves István, a novemberi ég
küszöböm alá ragadt,
miközben házamat meszelte kelet istene.
Felhői között eltévednek
hangyáim, férgeim, csótányaim.
Nyúzott állatok a csillagok.

Imádkozom Önért.

 

Második levél

Kedves István, angyalom
nyugatra repült, tollain hagyta nyomát
kelet, fejét kopaszra
borotválta.

Épületekből kihajoló óriások
verik le a madarak fészkeit.
Házamban nem fér el több árva.

 

Harmadik levél

Kedves István, hallom a küszöb alatt
éneklőket. Anyám kabátjába
kapaszkodom –
ő ismeri a háborút.

Ma torzszülött meteor zuhant a
Mira köveire, vörösen
vonaglott, szétmarcangolták a
kutyák. Legyen óvatos –
az angyalok is jelentenek.

 

Negyedik levél

Kedves István, ha a folyó kinövi ruháit,
azokat küldje el nekem.

 

Ötödik levél

Kedves István, tegnap éjjel
ükmama kimászott gödréből
rögszoknyájában, mondta, zavarban van a
mellé fekvő széparcú katonáktól.
Nyugat felé indult, ahol
csendesebb a föld
és még gyermek temeti a szülőt.

 

Hatodik levél

Kedves István, kik néznek
vissza ránk a
kéregkabátokból?

 

Hetedik levél

Kedves István, kövér november ült a
templomkupolára,
a haját szövögető felhőasszonyok
legurulnak testén.
Bevarrjuk sebeiket, rájuk adjuk
elnyűtt ruháinkat, hadd
nőjenek bele a keleti utcákba.

 

 

Januári levelek

 

Első levél

Kedves István, ne nézzen túl hosszan
a várkút mélyére,
ne tanulja el baglyok sóhajait,
ne vegye magára idegenek nevét.

Érkezzen visszajönni.

 

Második levél

Kedves István, akik megújulva lépnek
a kertbe, elfelejtik nyelvünket.
Hercegnek mondják magukat, de
savat rejtegetnek.

Takarja el az arcát.

 

Harmadik levél

Kedves István, átnevezték
az égbolt utcáit. A felhők és fények
már nem igazítanak el, amikor
látogatóba indulunk
úgynevezett istenekhez.

 

Negyedik levél

Kedves István, ma kelet
alkut ajánlott: ha kiadom
őseim nevét,
megvakítja a várkutat.

 

Ötödik levél

Az utca kicserélt arcú lakóit
lenyelik az oroszlánfejű épületek.

 

Hatodik levél

Kedves István, a kémek
gyermekbőrben érkeznek.
Nekik éneklünk, játékaikat
játsszuk, közben nyelvünk alá
lesnek, elcsenik kabátunk
zsebéből a holdat.

 

Hetedik levél

Kedves István, este kiköpjük a
szánkban felgyűlt
repeszdarabokat,
megtanuljuk a légiriadó
mondókáit.

 

Nyolcadik levél

Kedves István, ükmama üzent:
a barázdák a homlokán
őriznek valamit.

Ne engedje, hogy kisimítsák
az arcát!

 

 

Kopriva Nikolett (1996, Munkács)

Költő.