Palotai Péter versei

kerosin felvétele

Fény és bőr

Mit érezhettél,
amikor kimondták
a számokat.

Hozzám közelebb jöttek
a tárgyak a szobában.
Az íróasztal, a monitor,
a székek, a fogas, a mérleg.

Az orvos halkan beszélt.
Diktálta, mi következik.
Az asszisztens gépelt.
Az életért ültünk le.
Felállva máshová indultunk el.

Azon az éjszakán
nem aludtam.
Egy bezárt házban
a falat tapogattam.
Mindenütt a szívem dörömbölt.

Másnap átküldted
a jelszavaidat.
Mint aki kulcsokat ad
egy lakáshoz,
ahová, tudja,
nem térhet vissza.

Rózsafüzér-imákat kerestél
a telefonodon.
Hallgattad őket.
A kijelző fénye
világított az arcodon.
Ennyi maradt belőled:
fény és bőr.

Aztán egyszer csak megszólaltál:
fürdess meg.

Vékony csíkokban futott végig rajtad a víz.
Elnyelte a lefolyó.

      (2026. január 13.)

Február 28.

A föld felenged.
A repedésekben mozgás.
Hangyák.
Katicák.
Bodobácsok.

Ősszel még locsoltál.
A víz vékony ívben esett,
a föld sötétre változott alatta,
megült a virágcserepek peremén,
aztán eltűnt a kövek között.

A hajcsatod az asztalon maradt.
Barna műanyag.
Egy foga hiányzik.
Ha kezembe veszem,
a por a bőröm barázdáiban marad.

A virágágyás szélén
egy zöld hegy áttöri a kérget.
Nem nagyobb
egy köröm alá szorult földszemnél.

Visszateszem a hajcsatot.
Nem oda,
ahol volt,
inkább mellé.

A föld meleg.

Palotai Péter (1969, Debrecen)

Író, a Debreceni Egyetemen etnográfiát, kulturális antropológiát és politológiát tanult. Írásai megjelentek többek között a KULTer.hu, a SZIFONline, a Spanyolnátha, az Országút, a Székelyföld és a Tiszatáj felületein. A Tarack (2024) és a Földidő (2025) című novelláskötetek társszerzője Posta Mariannával és Szarvas Ferenccel. Portréját Fejes Márton készítette.