Michal Habaj: Idaho, Connecticut
Előbb 70 órán át sírtam
Majd kimentem az utcára
Előbb 70 órán át sírtam
Majd kimentem az utcára
És csak lőttem
És csak lőttem
Míg ti mind
Fel nem jutottatok az égbe
De nem éreztetek fájdalmat
És én sem éreztem fájdalmat
Egyetlen csepp könnyem
Sem gördült értetek
Csak az almavirág hullott
A sárba
Csak a testetek zuhant el
Az aszfalton
Nem sírtam
Csak lőttem
És elmormoltam magamban
Egy imát holt lelketekért
A hivatalnokok titkárnők
Tanítónők jogászok szenátorok
Gépmjárműszerelők farmerek postások
Diáklányok kurvák utaskísérők hoszteszek
Fiak és lányok
Fiú- és lánytestvérek
Apák és anyák lelkéért
Csak lőttem
És nevettem közben
A könnyem rég felszárította
Fájdalmatok
Fájdalmam rég megváltotta
A véretek
Nem sírtam
Kezemben egy harmincnyolcassal
Mellkasomban vérben fürdött a szívem
Miközben hullottak a testek
Végtagok röpködtek
Karok kapálóztak s zuhantak alá
Darabjaikra roncsolódtak az arcok
Szép volt csodaszép az a reggel
Csak álltam a tér közepén
És csak lőttem
És csak lőttem
Aztán elindultam az utcán
Ti elődtem rohantatok
Elképedve néztétek
Vérmosta testem
Az arcom és a szemem
A szám
Csak lőttem
Csak lőttem
Az öregekre és a nőkre
A gyerekekre és az anyjukra
A koldusokra és az üzletemberekre
Mindegyüküknek joga égbe jutnia
Az utcát felverte a lövések zaja és a lárma
A sebesültek jajveszékelése
A halottak hallgatása
Téged is rózsaszín ruhás szépség
Téged is libériás fiúcska
Téged is egyenesen az égbe küldlek
Az igazak és a megváltottak közé
Csak lőttem
Csak lőttem
70 percen át csak lőttem
Tülköltek az autók
Vijjogtak a szirénák
Csak lőttem mint az eszement
Mint aki megőrült
És csak lőttem
Mint aki mindig is ezt akarta
Mint akit Isten bízott meg
Hogy tegyen igazságot s gyakoroljon kegyelmet
Itt, a földön – Idaho, Connecticut
Csak lőttem
Ó Istenem csak lőttem
Kit a jobb térdén ért a lövés
Kit a bal vállán
Kit a fején
A szemén
Egyenesen a száján
A torkán
A mellén
S a gyomrán
Mindegy volt
Mindegy kit hol értek
Az isteni golyók
Mindegy kit hol ért utol
Az isteni szeretet
Csak lőttem
És mentem az utcán
Én a Megváló
Én az Üdvözítő
Jézus Krisztus Idahóból, Connecticutból
Isten Fia
Az igazság és a szeretet küldötte
Testvéretek a fegyverben és a hitben
Tülköltek az autók
Vijjogtak a szirénák
Mikor eltaláltam
Kinek a jobb vállát
Kinek a bal térdét
A hasát
A mellkasát
Mindegy kit hol
Mindegy kit hol értek
Az isteni golyók
Kit hol ért utol az isteni szeretet
A keresztre feszített Krisztus fájdalma
Krisztusé – Idaho Connecticut
És én csak lőttem
Csak lőttem
A földre zuhantam
És lőttem
És ez maga volt a szeretet
Maga volt ez a szeretet
Senki nem ejtett könnyet értem
Senki nem jött megsimogatni az arcom
Nekem Krisztusnak – Idaho Connecticut
Egy vértócsában hevertem
Sárban fuldokolva mint az almavirág
Mint Isten fia
Isten katonája
Mint az Üdvözítő
Tülköltek az autók
Vijjogtak az utcák
Mindez maga volt a fájdalom
Amit im elhoztam ide Nektek
Fivéreim és nővéreim
Egy vértócsában hevertem
Amikor valaki belém rúgott
Amikor valaki belém rúgott
Azután még egyszer
Rúgjatok bele a hullába
Suttogtam
Miközben a lelkem
A lelkem
Egyszeriben emelkedni kezdett
Egyenesen az égbe fel
Egyenesen a Mennyek Kapujáig
Ahol már vártak
Ahol már vártatok
Fivéreim és nővéreim – Idaho Connecticut
70 percen át haldokoltam
Majd elindultam az utcákon
És sírtam
És sírtam
Míg nem jutottatok valamennyien
Az égbe fel
Tóth László fordítása
HABAJ, MICHAL: 1974-ben született szlovák költő, prózaíró, irodalomtörténész.
További versek a szerzőtől az Irodalmi Szemle 2012/12-es számában lesznek olvashatóak. – A szerk.