Botanikus apokalipszis, avagy az új világ ígérete

nyitott Posted 2013.05.29. | by admin

Tudósítás Bartók Imre A patkány éve című kötetének bemutatójáról (Budapest, Pepita Ofélia bár, 2013. május 23.)

Nem sokat csúszik az est kezdése a Pepita Oféliában, és már állóhelyek sincsenek, talán pár szék még elől. „Mi nem harapunk, mint a kötet szereplői” ‒ invitálja a nézőket a beszélgető trió: Bartók Imre, a szerző, Nemes Z. Márió, költő-kritikus és Dunajcsik Mátyás, a Libri Kiadó főszerkesztője. Kedvünkre való, szarkazmussal beoltott, humoros órák elébe nézünk.

Nemes Z. nem „vacakol”, a kötet kapcsán azonnal paradigmaváltásról beszél a kortárs magyar prózában, előképnek pedig az Új Zrínyiászt hozza fel Mikszáth Kálmántól , akit Tisza Kálmán intett óvatosságra: „Nagyon kényes dolog, a publikum nem ért meg, azaz félreért.” Ekkor már mindenki merő kíváncsiság, s a helyzet csak fokozódik, amikor Nemes Z.-től elhangzik az első dicséret is a szerző felé: „Nagy kutya vagy.”

Sorozatgyilkos filozófusok (egészen konkrétan Marx, Heidegger és Wittgenstein) egy botanikai pszichothrillerbe ágyazott mélylélektani és filozófiai műben: nem ígérkezik kis falatnak. Fel is merül már az elején a kérdés (Dunajcsiktól) a képi világról, a víziókról, az előzményekről, és Bartók válaszol is: „Egyszerűen csak a gyerekkori traumáimat akartam megmutatni.” El is indulunk a ’80-as, ’90-es évek borzongató filmjelenetei mentén, elsőként az XTRO-val, majd a TROLL-lal találkozunk, báj keveredik a borzalommal, a „kedves kreatúrák” gyermekbőrbe bújva, finoman vezetnek át minket a könyv szempontjából kulcsfogalomként felfogható botanizáció kérdéséhez.

Bartóktól megtudjuk, hogy ‒ mint a fenti filmekben is ‒ a kötetben nem a gyilkolás, sokkal inkább az átváltoztatás, az átváltozás, a jobbá-mássá alakulás idealizmusa elevenedik meg, nem egy ember utáni világról, sokkal inkább az ember „világba olvadásáról” beszélhetünk. A növények egyfajta felettünk álló manifesztumként is értelmezhetőek, így az ember növénybe olvadása egy új együttműködés, egy túlélési lehetőség az ember elpusztította világ után.

Nemes Z. visszakanyarodik a kötet jelentőségéhez, hisz Bartók írása jelentős kulturális hagyományokra „kapcsolódik rá”, nemzetközi kontextusban is, és nem kizárólag az irodalmi (német, angolszász) hagyományok vonatkozásában, de a filmkultúra (fantasy, horror, crossover), képzőművészet és természetesen a filozófia területén is. Dunajcsik Hajas Tibor Szövegkáprázatát említi, azokat a kezdeményezéseket, „csonkokat”, melyek szakítottak, eltértek a „beszűkült és regionális” magyar irodalmi kánontól (Nemes Z. Csáthról, Hajnóczyról is megemlékezik), és mindketten hangsúlyozzák: A patkány éve valahogy e „csonkolt” hagyományokkal is párbeszédbe lép, sőt, újraértelmezi azokat.

Természetesen műfajok sokaságáról, a „regény a regényben” megoldásról is beszélhetünk, Ludwignak például irodalmi ambíciói is vannak, Hasfelmetsző Jack történetét szeretné papírra vetni, miközben „rohangálnak a biomasszák New York utcáin”. Főhőseink akcióhősök, gondolkodó „szuper-sorozatgyilkosok”, akik az új világot hozzák el. Két külön világ vetül egymásra a könyvben: „az apocalyptic fiction és az eszmetörténeti figurák világa” (BI) – és a „torture porn” (NZM), bár ez utóbbit NZM azonnal meg is cáfolja, hisz az áldozatok a kötetben be vannak nyugtatózva, nem éreznek fájdalmat. Hogy mi is a regény végkifejlete, abban végül egyetért szerző és kritikus: egy új tapasztalat elérése, ami közösségformáló hatással is bír (lásd a kötet első fejezetét). A regény egyik mesterhúzása az, ogy nem kell esztétává válnunk a megértéséhez, szatíraként, költészetként, filozófiai gegekkel dúsított thrillerként is élvezhetjük. A szerző itt rövid részletet olvas fel, bejutunk a keltetőkben vegetáló, némán, száj nélkül sikoltó csonkok, emberi torzók, „földtörténeti dokumentumok” (BI) közé.

„Itt filozófiai akcionizmusról is szó van, kvázi performanszokról” – így Nemes Z. a gyilkos filozófusokról, akikben megtestesül a komoly kultúrakritikán felül a nihilizmus provokációja, a terror poétikája.
Megváltozik a filozófus szerepe, a köztudatban élő sztoikus, „barlangban elmélkedő” (BI) kilép a közösség elé és ordibálni kezd: „szedjétek össze magatokat” ‒ ezek az akciók tehát üzenetek a közösségnek, a továbblépés ígéretével, ami nem más, mint a botanizáció. E kérdéskör Bartókot mélyen érinti, a finom humorral átszőtt esten itt újra komoly és érzékeny mondatok hangzanak el, hisz A patkány éve az ember létének jobbítására, a változásra tett filozófiai ígéret is. A varázskert formájában való továbblétezés lehet a megoldás a végső béke elérésére. Adódik is a párhuzam a romantikus természetfilozófiával (Novalis), a természet újrafelfedezésével, de ebben a regényben a tapasztalás feszültségekkel telített, „skizoid komposztja a fájdalomnak és a kéjnek” (NZM).

A teljes borzongást Dunajcsik kérdése töri meg, miszerint áll-e a szerző azon kijelentése, hogy olyan könyvet szeretett volna írni, amely, ha 15 évesen olvassa, megnyugtatta volna őt. Bartók helyesel, nem horror ez, könnyen olvasható; kamaszfiú szereplője is van a könyvnek, az ő szemszögéből olvasva A patkány éve akár ifjúsági regényként is felfogható.
Nem ússzuk meg a „végső poént”: Dunajcsik mesél az első libris könyvről, amely Bud Spencer életéről szólt, így nyújtva át Bartóknak ajándékát, egy Bud Spencer-es pólót, hadd találkozzon a jelen hétköznapi hőse a jövő hőseinek atyjával.

Tóth Kinga
Szőcs Petra felvételei