Gyürky Katalin: Csavarni egyet a sorson

“Nem csak a halottakat kell hagynunk elmenni, ha már késésben vannak, vagy éppen mi tartjuk vissza őket: olykor az élőket is el kell engednünk” (345.). Javier Marías spanyol szerző Beleszerelmesedések című kötete, amely 2012 vége óta magyarul is olvasható, annak ellenére, hogy kétségtelenül számtalan, ilyen és ehhez hasonló, már-már a közhely kategóriáját súroló kijelentést tartalmaz, semmiképp sem közhelyszerű, s főleg nem „csöpögős” romantikus alkotás.

Ezt az esetlegesen szintén közhelyességet sugalló címet viselő műnek már az alaphelyzete biztosítja. A fiatal szerkesztőnő, María Dolz minden reggel egy számára szimpatikus házaspárt figyel, amint pár asztallal arrébb egy kávézóban reggeliznek – a helyzet akkor válik igazán izgalmassá, amikor a pár egyszer csak eltűnik, s mint kiderül, azért, mert a férfit, Miguelt érthetetlen okból, aljas módon meggyilkolták. S ezzel a váratlan történéssel, a férj és apa idő előtt bekövetkező, erőszakos úton történő távozásával – a regény sűrűn használt szófordulatával élve – valami „megbontja az univerzum rendjét”. A rendnek ez a fajta megbontása ad alkalmat arra, hogy a kötet olyan metafizikai kérdéseket kezdjen boncolgatni, mint például, hogy van-e jókor jött halál, lett volna-e jobb pillanat rá, s nemcsak a halott, hanem a halott által itt hagyott, tulajdonképpen „cserbenhagyott” életben maradottak szempontjából is.

A tény, hogy a nagyszerű családapának a gyönyörű, nála jóval fiatalabb feleségét, Luisát, valamint két kisgyermeküket hátrahagyva épp az ötvenedik születésnapján kellett egy őrült késelő, Canella ámokfutása miatt távoznia az élők sorából, önmagában elgondolkodtató, s talán a legtöbb író megelégedne ennek boncolgatásával. Javier Marías azonban továbbmegy, s történetébe – még inkább magához láncolva olvasóját – további „csavarokat” iktat be. Új szereplő tűnik fel ugyanis a színen, Díaz-Varela személyében, aki egyfelől Miguel legjobb barátjaként most a magára maradt Luisa és gyermekei segítőjének szerepében tetszeleg, miközben épp a szerkesztőnőt, Maríát bolondítja magába, vele kezd titkos viszonyt. Csakhogy közben – ezt María előtt sem titkolja – segítő szándékában ott a hátsó szándék is, hogy a most már özvegy Luisát végre-valahára elcsábítsa, hisz oly régóta vágyott már néhai barátja feleségére.

Ez a Díaz-Varela, akiről leginkább a klasszikus drámák cselszövőjének alakja juthat eszünkbe, a könyvekkel foglalkozó, könyvek világában élő María Dolznak általában irodalmi példákat hozva, irodalmi analógiákat keresve számol be a szándékairól. Így történhet meg, hogy az ármánykodó drámahős-kinézetű és -viselkedésű Díaz-Varela, amikor Luisa érzéseit elemzi, úgy véli, az özvegyet nem foglalkoztathatják más kérdések, mint amilyenek Shakespeare Macbethjét a felesége halálakor: „Ha meghal valaki, aki közel állt hozzánk, első reakciónk Macbethéhez hasonlatos felesége, a királyné halála kapcsán: »She should have died hereafter« – jelenti ki kissé rejtélyesen: »Halt volna meg később« – mondja, vagy: »mostantól fogva bármikor«. Kevésbé kétértelműen vagy egyszerűbben is értelmezhetjük a részletet, vagyis egyszerűen úgy, hogy »később«; mindenesetre az a lényeg, hogy »nem éppen most, nem ebben a pillanatban«” (131.).

Díaz-Varela tisztában van vele, hogy amíg Luisa erre gondol, így érez, meghódíthatatlan, mert semmi mást nem akar, mint azt, hogy elhunyt férjét visszakaphassa. S bár azt is tudja, hogy a halottak általában nem szoktak visszatérni, ettől való féltében mégis talál rá analógiát, mégpedig a saját, cselszövésre termett, drámai fordulatokkal átitatott világától nagyon is távol eső szépprózából. Balzac Chabert ezredes című művére utal, ahol az eylaui csatában halottnak nyilvánított Napóleon-párti ezredes egyszer csak mégis visszatér, s ezzel fenekestül felforgatja az addigra már újraházasodott felesége életét.

A kételyeit az özvegyen maradt asszony jövőbeni meghódításával kapcsolatban épp az aktuális szeretőnek tárni fel: Díaz-Varela ilyetén paradox viselkedése ismét olyan téma lehetne, amely önmagában kitehetne egy regényt.

De nem, Javier Marías még ennél a visszás helyzetnél sem áll meg, illetve nem időz túl sokáig, s ezzel végleg metafizikai kételyek közé löki mind a főhősnőjét, Maríát, mind pedig az olvasóját.
Egyik szeretkezésük után ugyanis Díaz-Varelához beállít egy María számára telje-sen ismeretlen férfi, Ruibérriz, s María – alvást színlelve – kihallgatja a két férfi beszélgetését. Ebből pedig kiderül, hogy Díaz-Varela és Ruibbérriz együtt tervelték ki Miguel meggyilkolását, ők bérelték fel a félkegyelmű hajléktalant, aki tizenhat(!) késszúrással végzett a jól menő vállalkozóval. S ettől kezdve a szálak végképp összegabalyodnak: María azt fontolgatja, hogy vajon szeretője pusztán egy közönséges gyilkos, vagy mégis van valamilyen elfogadható magyarázat a tettére? S ha van – márpedig van, ami ismét bravúros fordulatot jelent a történetben – akkor María hihet-e a magyarázatnak? Mert ha igaz, amit Díaz-Varela állít, hogy Miguel, miután értesült róla, hogy halálos beteg, ő maga kérte Varelát, hogy valahogy szabadítsa meg a hátralévő szenvedéseitől s oltsa ki az életét, még mindig ott a másik, legalább ennyire erős szál, indíték a történetben: Luisa. Az, hogy csakis az ő megszerzése érdekében tette volna el Díaz-Varela Miguelt láb alól.
Számtalan olyan kérdés vetődik fel tehát, amely ismét a metafizika határait súrolja: Istent játszott-e (s szó szerint játszott, drámai karakterét kibontakoztatva) Díaz-Varela, mindenhatónak képzelte-e magát, amikor a barátja sorsáról döntött? Amikor el- és megrendelte a halálát, megbontva ezzel az univerzum rendjét? S amikor ezt megtette, azzal vajon María szemében ugyanolyan liliomot rajzolt-e a vállára, mint amilyen – ismét egy irodalmi párhuzammal élve – Dumas Három testőrében az először makulátlan tisztaságúnak vélt hölgyön található, akiről Athos csak emiatt a jelképes liliom miatt tudja meg, hogy valójában egy feslett nőszemély? „Egy vadászat során ifjú, angyali felesége – akivel úgy házasodott össze, hogy nem sokat tudott róla, nem járt utána származásának, és úgy gondolta, nincs is különösebb múltja – egy kis balesetet szenved, leesik a lóról és elájul. Amint Athos a segítségére siet, észreveszi, hogy szorítja, szinte fojtogatja a ruhája; előveszi a tőrét, és meglazítja a kelmét, hogy a lány levegőt kapjon, és kiszabadíthassa a vállát. És akkor megpillantja, hogy egy gyalázatos liliom van a bőrébe égetve, amellyel a hóhérok prostituáltakat, tolvajokat és általában mindenféle bűnös nőszemélyt bélyegeztek meg. »A szende angyal maga volt a sátán« – jelentette ki Athos” (265.).

A Maríában egyre csak gyűlő kérdésekre pedig, ahány, annyiféle válasz, illetve magatartásforma érkezhet. A férfival való azonnali szakításon túl a Luisának való mindent bevalláson át a teljes hallgatásig, Díaz-Varela és Luisa további sorsából való teljes kimaradásig.
Javier Marías magával ragadó, fordulatokkal teli regénye tehát olyan kérdéseket feszeget, amelyek lehet, hogy első látásra egyszerűnek, sőt, felszínesnek tűnnek, de ha jobban belegondolunk, életünk legnehezebb, legeldönthetetlenebb helyzeteivel állítanak szembe bennünket. Menni vagy maradni? Beszélni vagy hallgatni? S hogy ezek örök kérdések, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a nagy íróelődök, az itt idézett Shakespeare, Balzac és Dumas ugyanezeket a kérdéseket feszegették, s műveik itt – Javier Mariás zsenialitását bizonyítandó – mintegy „művek a műben”–, „regények a regényben”–szituációban tárulnak elénk. Ezek a szituációk analógiás szerepük mellett azáltal, hogy áthelyeződnek Javier Marías szereplőinek s benne az ármánykodó drámahősnek, Díaz-Varelának az életébe, próbára teszik az olvasó általános műveltségét. Mert egy idő után a befogadónak nagyon észnél kell lennie, nagyon olvasottnak kell lennie ahhoz, hogy eldöntse: a kiragadott részletek Balzac, Shakespeare, Dumas műveinek részletei-e, vagy már egy átesztétizált, átstilizált környezetben Javier Marías főhőseinek véleményét tükrözik? S ha a történetnek erre a szálára koncentrálunk, a felmerülő kérdések száma bizony továbbra sem mutat csökkenő tendenciát.

(Javier Marías: Beleszerelmesedések. Budapest, 2012, Libri Kiadó, 410 oldal, 3490 Ft)