Artpop – Lady Gaga harmadik nagylemezéről

„Uranos!
Don’t you know my ass is famous?”(Venus)

1. Az idén elhunyt Arthur C. Danto többek között A közhely színeváltozásában megfogalmazott művészetfilozófiája – legeklatánsabb példaként Andy Warhol művészetéből kiindulva – különbséget tett az imitáló és a reprezentáló művészet között

(a New York-i művész esetében a Cambell leveskonzervről készült futószalagon reprodukált festmények és a pusztán önmaga valóságában műalkotásként kiállított Brillo doboz között): a XX. században – közhelyesen leegyszerűsítve – Marcel Duchamp ready-made-jeitől Warholig radikálisan átalakult a műalkotás mibenlétének definiálhatósága.

A pop art pápájának Factory nevű művészstúdiója köztudomásúlag meghatározó hatást gyakorolt Lady Gaga médiagépezetére, ennek mintájára alapította a németes helyesírással írt Haus of Gaga nevű kreatív csapatot, és legújabb, 2013. november 6-án megjelent harmadik nagylemezének címe is a pop art kifejezés elemeinek felcseréléséből született. Stefani Germanotta korábbi lemezein megjelent és itt méltatott albumának szinte minden dalában történik utalás valamilyen márkanévre, és minden videoklipjében legalább tíz különböző termék jelenik meg a képkockákon, de a kreatív rendezők (például a svéd Jonas Åkerlund vagy a holland Inez van Lamsweerde & Vinoodh Matadin) jóvoltából a kvázi-reklámfilmekből a legeredetibb kortárs klipek születnek a dalokhoz.

Az album címadó dalához, az ARTPOP-hoz készült „művészfilm”-ben (fél-hivatalos videoklipben) Gaga újra előveszi a pályakezdése óta őt intenzíven érdeklő szemüveg motívumát, amikor a szem- és látszerészek által használt lencsepróbáló gyógyászati segédeszközben mutatkozik többször is a filmben – a dal „My Artpop could mean anything” (’Artpopom bármit jelenhet’) sorral összhangban és az összetartozás refrénszerű hangsúlyozása („We do belong together”) közben ezzel a gesztussal ironikusan utal a példakép egyik könyvére, a filozófiai gag(a)parádéra, ahol Andy egyik bölcsessége a szemüvegekre vonatkozik: „Ha megszokod a szemüveget, többé nem tudod, milyen messzire vagy képes ellátni. Azokra az emberekre gondolok, akik a szemüveg feltalálása előtt éltek. Félelmetes lehetett, mert mindenki másképpen látott, attól függően, hogy milyen rossz volt a szeme. (…)  Ha nem lenne szemüveg, mindenki más szinten látna.”[1]

2. Ideológiai trendjében az ARTPOP legfőbb újdonsága az előző, 2011-ben piacra dobott koronghoz viszonyítva, hogy a keresztény vallási hagyományt gyakorlatilag teljes egészében leváltotta a (görög-)latin mitológia ünneplésére. Ennek középpontjában az egyik legjelentősebb Egyesült Államok-beli kortárs (szobrász)művész, Jeff Koons által tervezett, lemezborítón látható Botticelli-festménydarabkákból rekonstruálható Venus (Aphrodité) istennő alakja áll, és a ténylegesen elkészült szobor fényképe. Aphrodité – az antik mitológia egyik legzseniálisabb paradoxona által – egy kasztráció után a tengerbe folyó vérből született a szerelem istennőjeként.

A Venus-mitologéma része az istennőt kísérő három Grácia, amely folytonosságot is teremt a keresztény isteni kegyelem (grace) mitologémájával, de ez az albumon csupán egyetlen egyszer jelenik meg a Dope (’Drog’) című dal „God forgives my sins” (’Isten megbocsátja a bűneimet’) sorában. A Venus című szám egyértelműen jelzi a rajongóknak, hogy a katolikus vallás nem(csak) a bibliai Ószövetséggel, hanem a görög mitológiával is folytonosságot képez.[2] Az olasz-amerikai származású énekesnő evidensebben aktivizálja a reneszánsz (Michelangelo, Botticelli), mint a klasszicizmus ókormániáját, mert a reneszánsz képzőművészet legjelentősebb teljesítményét Itáliában érte el (a XVIII. századi klasszicizmus koncentrált inkább a görög hagyományra). A Bibliára egyetlen ironikus utalás történik a dalban, ugyanis a Jupiter istenről elnevezett bolygó angol kiejtése [Jewpeter], aki a római mitológiában a görög Zeusz főisten másolata, és annak a Kronosznak a fia, aki kasztrálta apját, Uranoszt – és ebből a vérből született a habok istennője, Aphrodité (Venus):

„Rocket #9 take off to the planet (to the planet)

Venus
Aphrodite lady seashell bikini (garden panty)

Venus
Letʼs blast off to a new dimension (in your bedroom)

Venus
Aphrodite lady seashell bikini (get with me)”

(Venus).

A fenti részlet nyelvjátéka, a „garden panty” is jelzi, miért érdekesebb kortársainál a pályáját dalszövegíróként kezdő Germanotta művészete, hangjának sokszínűsége és eredeti zongorajátékai mellett. A G.U.Y. kezdő soraiban újra megjelenik a görög istennő alakja, és adódik egy kis félrehallás a szövegértésben, mert egyes változatokban a dal a „Greetings from Eros” sorral kezdődik, az albumon viszont egyértelműen a következőképpen hangzik:

„Greetings, Himeros,
God of sexual desire, son of Aphrodite
Lay back, and feast as this audio guides you through new
and exciting positions”.

A félreértés abból származhat, hogy Himeros (Ἵμερος) az Erotes (ἔρωτες) szinonimája a görög mitológiában, ami Eros isten többes száma, vagyis nem (csak) a „God of sexual desire”, hanem a korlátok nélküli szerelem olykor homoerotikus irányokba is elkalandozó képviselőit jelenti.

A romantika egyik jelentős alakjának, Joseph von Eichendorffnak A márványszobor (Das Marmorbild) című elbeszélésében „az éjszakai parkban rejtélyesen megelevenedő Venus-szobor a német romantikának abban a vonulatában helyezhető el, amely a winckelmanni görögségkép hátrányára az antikvitás démonivá váló pogányságát kereste (»ein niegefühltes Grausen«)”[3] – Germanottát mindig is vonzották a horrorisztikus jelenetek. A Naprendszerben keringő bolygók közt a Venusban feltűnő Mercury utalás a The Queen együttes parszi énekesére is, akinek – köztudomásúlag – Radio Gaga című dalából származik az énekesnő művészneve.

Nagyon fontos tényező a Venus című dalban, hogy az űrkutatást is témájává teszi, és ezzel felmelegíti, újrafűti (ez már nem hidegháború!) az Egyesült Államok és a Szovjetunió (Oroszország) közötti ellenségeskedést. (Bár egyes feltételezések szerint egyik számában George Orwellre, a mindent látó Küklopsz-testvérre is célzást tesz.)

3. Az albumot indító Aura (Burqa) egy érdekes kombinációra sikerült dal, mert eredetileg az iszlám nők helyzetével foglalkozik (az arcot takaró fátyol viselésének témája a kiindulópont, hogy ez opcionális – beleértve azt is, hogy Európában is lehet viselni), de belekeveredett egy erős latino gitár-track, mivel végül ez lett Stefaninak a Machete kills (Roberto Rodriguez) című filmbeli első színésznői szereplésének a promóciós videója, ahol az általa alakított La Cameleon nevű karakter afro-amerikai férfiből előbb Lady Gagává, majd Antonio Banderasszá alakul át. Az albumon mellesleg két fítelős produkció hallható afro-amerikai repperekkel: a Jewels ’n’ Drugsban a három feltörekvő srác közreműködésével, a Do what you wantban pedig az ismert R. Kellyvel közösen.

Felkerült a korongra a Gypsy (Cigány) című nóta is, amelyben Lady Gaga – korábbi interjúit és a Scheisse című dalhoz (Born This Way) készült hindu ihletésű nem hivatalos videót felidézve – hajléktalan férfinak („a man without home”) nevezi magát.[4] A korábbi kvázi-német nyelvű dal (a méltatott albumon a G. U. Y. című szám végén is újra énekel németül) említése azért fontos, mert a Gypsy premierje Berlinben esett meg 2013 októberében, és Gaga pikáns tréfát csinált belőle, mivel Claudia Schiffert idéző germán szépségnek maszkírozva viselt hatalmas kipödört bajuszt a performanszon, és az azt megelőző talk show-ban a művésznő előbb elnézést kért, amiért korábban hajléktalanoknak nevezte a cigányokat, majd öt perc múlva azzal indokolta, hogy szeret sok különböző nyelven énekelni, mert egy cigány hajléktalan (ezt követően ránevetett az afro-német műsorvezetőnőre és az első sorban álló német lányra) – némi Leni Riefenstahl-feelinget keverve a biszexuális hangoltságú műsorba.

4. A Do what you want és a Sexxx Dreams (az előbbi klip) előzetesében – lásd fentebb – Lady annyira szexy, hogy még e sorok szerzője is maga alá gyűrné, hogy stílszerűen az a hierarchia jusson érvényre, amit a Girl Under You (G. U. Y.) ígér. Ezzel az Aura feminista hangoltságát is kérdésessé teszi, amely folytonosságot tételezett a korábbi radikálisan nőmozgalmi videókkal, a folytatásos Paparazzival és a Telephone-nal (rendező a svéd Jonas Åckerlund). Noha a hetero szado-mazo pornók reggelire (USA-idő szerint éjfél körülre) e sorok szerzőjétől sem állnak távol.

A Donatella című dal mindazonáltal kiáll a transzszexualitás mellett, és egy hamis legendát leplez le: Gianni Versace meggyilkolásának legendáját – ha ugyanis valaki alaposabban megnézi a Donatella Versacéról készült képeket, akkor erős gyanúja támad, hogy ő maga Gianni nővé operálva. Ezzel Gaga tiszteleg Pedro Almodovar A bőr, amelyben élek című filmje előtt is, amiben a Hollywood számára felfedezett Antonio Banderas nővé operál egy nemi erőszakot elkövető heteroszexuális férfit (bár Gianni Versace a műtét előtt meleg volt, a fotón még az ádámcsutkája is látszik – az egyetlen dolog, amelyet plasztikai műtéttel sem lehet eltüntetni).

5. Az ARTPOP című album ugyancsak kiemelt témája a drog, elsősorban a marihuána: egyaránt feltűnik a Jewels’n’Drogs, a Mary Jane Holland és a Dope című dalban – ennek két szempontból is nagy jelentősége van, hiszen az Egyesült Államokban az LMBT-házasság mellett egyre több államban legalizálják a füvet is, másrészt az énekesnő több interjúban elárulta, hogy az év elején őt hónapokra kerekesszékbe kényszerítő csípőműtétje okozta fájdalmait csak napi legalább tizenöt joint elszívásával tudta elviselni. A mértékletesség sugallásának irányába tett lépésként, pozitív gesztusként értékelhető, hogy albumának kampányában Jeff Koons mellett hangsúlyos szerepet kapott a hasonlóan jelentős Marina Abramović bevonása a projektbe, aki népszerűsítette és maga is hatékonyan alkalmazta a természetbe való kivonulás meditációs technikáját, amely a személyiség egyensúlyának helyreállításában meghatározó szerepet játszhat. Így jut el az album „története” az amszterdami drogos, orosz kurváktól („Russian hookers” – Mary Jane Holland) a Dope című számig, amelyben helyreállítja rajongótáborával öt éve ápolt bensőséges viszonyát az „I need you more than dope” („rátok nagyobb szükségem van, mint egy belövésre”) refrénnel. November végén a Marina Abramović-féle természetesség egészen pikáns változata látott napvilágot a világ (talán) egyetlen transzvesztita-Playboy magazinjának, a Candynek a címlapján, ahol Lady Gaga megmutatta, hogy sehol sem borotválkozik (http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2013/12/06/ekkorat_meg_lagy_gaga_sem_villantott_soha/).

Mindent összevetve Stefani Germanotta megérdemli azt a tapsot, amelyet harmadik nagylemezének utolsó slágerében életcéljának nevez. Köszönjük a szórakoztató lemezt!

Benkő Krisztián

[1] Idézi: Benkő Krisztián: Bábok és automaták, Budapest, 2011, Napkút. 201.

[2] Az egyik leghíresebb neplatonista filozófus, Órigenész, aki a korai keresztény filozófia talán legjelentősebb alakja, kasztrálta magát, hogy nőkkel ne érintkezhessen – tehát ezúttal az e sorok íróját 2007 óta foglalkoztató (Nietzsche bölcseletére alapozott) teóriához kapcsolódik Gaga a kasztrációból születő Venus középpontba állításával. Órigenész önkasztrációja szemléletes példája, hogyan erőszakolta meg a kereszténység az ókori hagyományra épülő Európát. Az idén megválasztott I. Ferenc pápa mindazonáltal új korszak jelét ígéri a katolicizmus történetében, ezért is választotta meg őt az amerikai Time Magazine a 2013-as Év Emberének.

[3] Lásd Benkő Krisztián: Nimfománia. Napút, 2013/7. 76. (A szöveg 2011-ben készült, de Lars von Trier botrányos cannes-i megnyilvánulásai miatt csak idén jelenhetett meg a dán rendező The Nymphomaniac c. filmjével egy időben. Mindazonáltal újabb szép példája, hogy magam négy éve a legfőbb ideológusa vagyok a Haus of Gaga nevű kreatív csapatnak. A 2008 és 2012 közötti ideológiai trendekről, melyeket kitaláltam az énekesnőnek, summás összefoglaló olvasható a Balkon 2012/7–8. számában megjelent Lady Gaga (Zeitgeist) című írásomban.

[4] A Scheisse és a Gipsy társszerzője egyaránt a marokkói származású RedOne.