Balázs Imre József: Irodalom és arc 1. / „A bágyadt” – Másfél órás séta a párizsi Buttes-Chaumont parkban és környékén

Jöjjön fel a Buttes-Chaumont metróállomás lépcsőin. Ez nem lesz könnyű, készüljön hosszú gyaloglásra, és vigyen magával 500 ml vizet és egy zsömlét. Ha felért a lépcsőkön, és megivott 100 ml-t a vízből, forduljon jobbra. Ott látható a park, amelyben hamarosan sétálni fog. Ne menjen még be, az túl gyors lenne. Induljon el az enyhén lefelé lejtő úton.

Haladjon el a helyi lakosok mellett, akik nem hoztak magukkal vizet, és ezért még lihegnek kicsit a lépcső tetején. Figyelje meg, járnak-e autók az úton, ahol autók szoktak járni. Figyelje meg, ott van-e még a park kerítése az Ön jobb oldalán. Amíg ott van, nagy baj nem lehet.

Az első utcán forduljon jobbra. Jobb oldalán még mindig ott a park kerítése, de már nem sokáig. Készüljön fel rá, hogy el kell távolodnia tőle. Készüljön fel rá, hogy át kell mennie az úton. Miután vett egy mély lélegzetet, és átment az úton, folytassa útját egyenesen előre a tömbházak között, amelyek az úttal együtt kanyarodnak. Az 54-es számnál vágjon át az árkádon a tömbházak alatt, s még mielőtt elindulna a felfelé vezető, borostyánokkal szegélyezett lépcsőn, nézzen balra: egy ismeretlent fog látni. Haja ősz, arca borostás, álla meg-megrándul. A szemközti tömbházfalat nézi, talán már órák óta. Ha tekintetük találkozott, haladjon tovább a lépcsőn. Ahogy felér, egy szecessziós villát lát majd, falát futónövények takarják. Gondoljon egy pillanatra a tömbházfalat néző ismeretlenre, és igyon 100 ml vizet.

Ha most balra kanyarodik, egy kilátóponthoz ér. Figyelje meg alaposan a távolban kirajzolódó Sacré-Coeur templomot a Montmartre tetején. Figyelje meg az építkezési darukat, amelyek félig takarják a Montmartre dombját. Figyelje meg a macskát, amelyik a lenti kertben az ágyások közt alszik, és lábai meg-megrezdülnek.
Most már készen áll arra, hogy megközelítse a parkot. Ereszkedjen le az úton, majd a túloldalon ne mulassza el megnézni a park bejáratát. Ott kell belépnie.
A bejáraton áthaladva egy lépcsőt talál, lépkedjen rajta lassan fölfelé. Érintse meg a korlátot, amelyiknek fautánzatú erezete van, még bütykei is, de cementből készült. Műemléket érintett meg, amely restaurálás alatt áll.

Egy kilátóponthoz érkezett, itt igyon meg 100 ml vizet. A kilátón valószínűleg embereket talál, akik jógagyakorlatokat végeznek, fényképeznek vagy csókolóznak, esetleg ezeket felváltva végzik. Azonosítsa be Sibylla kicsi és fehér templomának kupoláját – ha a levegőben haladhatna, egészen közel volna hozzá. Így előbb ereszkedjen le a völgybe, majd keljen át az öngyilkosok hídján, és ne nézzen le onnan, a látványt különben is sűrű kerítés és drótháló takarná. Sibylla templomához érve egy ismeretlent fog látni. Haja ősz, arca borostás, álla meg-megrándul. A szemközti látvány tükröződik a szemében, az, amit mások tájnak neveznek, ő pedig lehet, hogy a semminek nevezi. Ha tekintetük találkozott, induljon tovább, próbálja magával vinni a tájat.

Keljen át a függőhídon, a tó fölött, menjen le a lépcsőkön, és igyon meg 100 ml vizet. Most készen áll arra, hogy leüljön a tóparton, készen áll a találkozásra a vízzel. A tó medrét valamikor százötven éve ásták ki, szivattyúk vezetik belé a vizet. Azért van itt a tó, hogy két híd vezethessen át fölötte, azok, amelyek közül az egyikről már lenézett, és az, amelyikről még nem.

Vegye elő a zsömlét, és azt fogja tapasztalni, hogy varjak gyűlnek Ön köré, legalább harmincan-negyvenen. Ebben a parkban a varjakat etetik a helyi lakosok. Viselkedjen úgy, mint egy helyi lakos. Törjön nekik a zsömléből, és dobja feléjük: a levegőben fogják elkapni a darabokat, majd messzebb repülnek velük, hogy nyugodtan elfogyaszthassák.

Mikor elfogyott a zsömle, induljon el a híd felé, amelyről nem nézett le, haladjon át alatta a keskeny sétányon. Kövesse a víz erősödő zúgását. Egy domb belsejébe vájt üreghez érkezik, amelyben szédületes magasságból zubog alá egy vízesés. A vízesés vizét szivattyúk emelik fel, hogy alázuhoghasson – az üreg húsz méter magas, a mesterséges sztalaktitok, amelyek a mennyezetéről lógnak, elérik a nyolc méteres hosszúságot. Végezze el a kivonást: húszból nyolc: tizenkettő.
Még maradt 100 ml vize, ezt öntse bele a vízesés alatt kanyargó, százötven évvel ezelőtt vájt patakmederbe, majd induljon kifelé a parkból a legrövidebb útvonalon, a közeli metróállomás felé. Figyelje a földszinti lakások ablakát, és figyelje a metró ablakaiban tükröződő arcokat: elképzelhető, hogy egy ismeretlent fog látni. Haja ősz, arca borostás, álla meg-megrándul.