„Fények vagyunk mind…” – Szabó Lőrinc-est I.

„Mindig csak az örök egészben pihen a töredék perc.”

(Édenek)

2014. május 7-én a budapesti MOM Kulturális Központban kamarakiállítással egybekötött zenés irodalmi estnek lehettünk tanúi a 114 éve született Szabó Lőrinc emlékére, melyet a Kulturális Központ, a 20 éves Szabó Lőrinc Alapítvány és a Hegyvidék Önkormányzat szervezett. A Hegyvidékhez sok szállal kötődő költő alkotói pályáját bemutató nagyszabású rendezvényt Barna László, a Miskolci Egyetem magyar-német szakos tanára vezette. Fonti Krisztina alpolgármester asszony bevezető köszöntő beszédét Simon Erzsébet, a MOM Kulturális Központ programszervezője tolmácsolta.

Az est poézis nyitányaként Szabó Lőrinc Titi tó című költeménye hangzott el László Loren nagyszerű technikai készséggel előadott szózatában, aki nem más, mint a 2014. évi Szabó Lőrinc szavalóverseny I. helyezettje.

A Régen és most kötetben helyett kapó költemény Szabó Lőrinc németországi utazása során készült 1938 nyarán, az Angyal és A Fekete Erdőben című versek kíséretében. Az idillikus, kb. 850 méter magason lévő Titisee-i tájra a költő Freiburgból érkezett vasúton. A Titi tóról ugyan már otthon is volt tudomása, mégsem ide készült, a véletlen azonban ide sodorta, köszönhetően a városban lévő szálláshelyek telítettségének, valamint a vasúton megismert útitárs eligazításának. A zöld fenyvesekkel borított hegyi vidéken egy kis faházba kívánkozott a költő, ahol a Nemzeti Színház igazgatójának megbízásából nyugodt körülmények között fordíthatja Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját és Kleist Amphitryonját.

Július 25-én így érkezett meg tehát a Titi-tóhoz, a Fekete-erdő szívébe. Erről ekképpen emlékezik vissza egyik esszéjében: „Július vége felé telepedtem meg a kis fürdőhelyen, az Isten meg egy sereg hegy és domb háta mögött, a Titi-tó partján. Forró kánikula szakadt, hála az égnek, az egész Schwarzwaldra. (…) A szelíd hegyoldalakon, a virágokkal habzó alpesi réteken azonban mintha még a május időzött volna: frissen, selymesen ragyogott a kövér fű, első szerelmét lelkendezte a tengernyi sárga margaréta, az ágak és gallyak hegyén versenyt tolakodva sündörödtek elő a rügyek, bimbók, levelek. Hegyvidéken egy-másfél hónappal fiatalabb a vegetáció, mint lent a síkságokon. A rövid nyárban aztán annál bujább a növények élete. Már mondtam, hogy nyitott a jázmin. Nyitott a bodza is, az édes, kábító, ernyős bodza, amely mifélénk ilyenkor már elvirágzik.

Ebben az idillikus világban vettem munkába a shakespeare-i idillt. Valamicskét már előbb is dolgoztam rajta. Egy-egy sor, egy-egy jelenet egész Ausztrián végigkísért. Tirol hegyei közt angol jambusokra kattogott a vonatom, s a Bodeni-tó kis gőzhajójának szalonjában a háromszáz éves szöveg tájképei fotografálódtak össze bennem a partokkal, Lindau és Meersburg látnivalóival. Teljessé és állandóvá azonban csak Titiseeben vált a költészet és a valóság egybejátszó élménye.” (Részlet a Shakespeare-rel a Fekete-erdőben c. esszéből.)

Huszonhárom napig dolgozott itt lázas munkában a költő, leginkább a kis fürdőhely és a Titisee Hotel között meghúzódó taxus-sövények rejtett zugában, a patak mentén. Innen küldte meg Az Est számára csütörtökön az Angyal című szonettet, melyet egy nappal későbbi Vékesné Korzáti Erzsébethez írt július 29-i levelében említ meg, illetve céloz rá Mihályfi Ernőnek címzett levelében . Nem sokkal ezt követően pedig elkészült a Titi-tó és A Fekete-Erdőben című versekkel is. De szintén a munkájába belefeledkezett, rejtekhelyen megbúvó költőre emlékeztet az Ahogy tetszik második felvonása is, amely az ardenni erdőben, nem messze Titisee-től játszódik. Ebben lép színre először az Idősebb Herceg, akinek beszédét a költő lelkesen tolmácsolja:

„Nos, testvéreim a számkivetésben,

nem jobb-e, ha megszoktuk, ez az élet,

mint a festett pompa? Nem biztosabbak

ezek az erdők, mint az irigy udvar?”

Később írt verseiben (Mi még?, Utak és művek, A ti dalotok, Cirip) ugyancsak szívesen gondol vissza Titisee-re, a közeli, néma és sötét éjszakai erdőre, a virágos tisztásokra, az élettel teli tópartra. Schneider Alfréd kutatásainak, a Freiburgi Magyarok Baráti Körének és a Szabó Lőrinc Alapítványnak köszönhetően ma már emléktábla őrzi odautazásának történetét és helyszínét a Titisee-Neustadtban lévő Maritim Hotel falán (a Titisee Hotel épületének helyén).

Az est folyamán Ropolyi Lajos mérnök, a Szabó Lőrinc Alapítvány intéző bizottsági elnöke számolt be a szervezet megalapításáról, húsz éve tartó fennállásáról és elért eredményeiről. Megtudtuk, hogy az Alapítvány 1994 tavaszán jött létre ifj. Szabó Lőrinc (Lóci) kezdeményezésére. Az alapítók névsora a következő: Boér Jenő, Csóti Gábor, Fekete Mária, Garai Lászlóné, Dr. Gáborjáni Péter, Haeffler István, Hennig Ernő, Dr. Horváth György, Illyés Gyuláné, Dr. Izinger Endre, Kristóf László, Dr. Lakatos Istvánné, Petrás László, Püski Sándor, Püski Sándorné, Sarkadi Péter (kurátor), Sarkadi Péterné, Széchényi Ágnes, Szále László, Dr. Szilágyi Anna, Szöllösi János, Szöllösi Jánosné, Thomas Marianna. Kurátorok: Ifj. Szabó Lőrinc, Gáborjáni Szabó Réka, a költő unokája, Dr. Kabdebó Lóránt, Szakonyi Károly, Ropolyi Lajos, Ötvös Zoltán, Koch Sándor, Szabó Lőrincné, Dr. Kosztolányi Maya, Csorba Csilla, Horányi Károly, Dr. Praznovszky Mihály, Németh Kristóf, Zoltán László. Tiszteletbeli kurátorok: Dr. Hárs Ernő, Schneider Alfréd. Első elnöke Ifj. Szabó Lőrinc volt haláláig, 1997-ig.

Az Alapítvány elsődleges célja Szabó Lőrinc szellemi és tárgyi hagyatékának életben tartása, ápolása, életművének feltárása és költői hagyatékának feldolgozása.

Annak ellenére, hogy a szervezet szerény alapító tőkével indult (300.000 Ft), az elmúlt húsz évben a kurátorok és alapító tagok, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának, leginkább Horányi Károlynak, Dr. Sajó Tamásnak és Láng Klárának, s mindenekelőtt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Szabó Lőrinc Kutatóhely vezetőjének, Kabdebó Lóránt professor emeritus és számos doktorandusza kitartó munkájának köszönhetően sikerült az érdeklődő olvasók és kutatók számára a Szabó Lőrinc hagyaték nagy részét feldolgozni, azokról katalógusokat készíteni, melyek segédletei lesznek az eljövendő Szabó Lőrinc kritikai kiadás létrehozásának. Sikerült továbbá létrehozni a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének és az MTA Könyvtára Kézirattárának közös Szabó Lőrinc-weblapját (krk.szabolorinc.hu), „mely az összes verskötetet, és egyedenként a Szabó Lőrinc-versek összes variánsának digitális megjelenítését és adatolását adja, valamint a képekkel dokumentált életrajzot” (Kabdebó Lóránt: Egy klasszikus életmű befogadtatása: Szabó Lőrinc utóélete).

Sor került a költő emlékhelyeinek, síremlékének megtisztítására, a megrongálódott szobrok rendbehozatalára, új szobrok és emléktáblák felállítására Budapesten, Debrecenben, Hévízen és Balassagyarmaton. Külföldi utazásai emlékére táblák elhelyezésére Avelengóban a Sulfner szálló falán, Csehországban a Macocha szakadék és cseppkőbarlang feletti vendéglő falán, az abbáziai valahai Hotel Regina Elena, a mai Hotel Imperial bejáratánál, a Kelet-Adriai Dubrovnikban a Petka szálló halljában, illetve Korcsulában a kikötő árkádjain, és a már említett Titi-tó partján.

Az Alapítvány munkájának köszönhetően mára Szabó Lőrinc iskolai tananyaggá vált, a magyar örökség szerves részévé.

(folytatása következik)

Ondrejčák Eszter