Kovács Kincső prózája

liaye/lomography felvétele

 

Eukaliptusz

 

Most jár nálunk először?

Hebegve nyújtom át a személyimet. A recepciós bepötyögi a rendszerbe az adatokat. Kerülöm a szemkontaktust.

Az adatbázis szerint ön törzsvendégünk. Harminc százalék kedvezménnyel veheti igénybe a matcha pakolást. Kellemes időtöltést kívánunk! – mondja többes számban, mintha lenne még ott rajta kívül valaki.

Fizetek, átveszem a szekrény kulcsát. 124. Nincsenek sokan. Szeretem ezt a kihaltságot. Levetkőzöm, magamhoz veszem a szükséges dolgokat. Nem hoztam el a céges mobilt, egy sima gombostelefon van nálam, amelynek csak a legfontosabb emberek ismerik a számát. Mostantól a kilencven százalékban újrahasznosított, lebomló műanyagból készült karszalag mondja meg, hova szabad mennem és hova nem. Eukaliptuszzöld, ami prémiumcsomagot jelent.

Ezen a helyen minden öko. Napkollektoroktól roskadozik a szeptagon alakú tetőszerkezet. Az összes vécében van bidé és környezetbarát, teljesen lebomló a papír. Illóolajokkal, füstölőkkel illatosítanak. Ecettel, szódával, citrommal meg mosódióval tartják tisztán az egész komplexumot. A férjem cégénél nincs ilyen precizitás.

A procedúra előtt elmegyek a büfébe. Letisztult terem a medencetér előtt, majdnem átlagos menza. Elsőre csalódást kelt. A pultnál egy melírozott hajú, fehér köpenyes lány rendezgeti a sütiket és a szendvicseket. Három nyelven írták ki a menüt. Nincs főtt étel az étlapon, csak a napi menü részeként, köretnek pedig párolt zöldséget, quinoát, kuszkuszt és köleskását lehet választani a szokásos sült krumpli vagy fehér rizs helyett. Egyféle márkájú üdítő kapható, aminek újratöltős az üvege. Kérek egy pisztáciás croissant-t és egy szederlevet. A pult mellett, a polcokon és a hűtőben kizárólag low waste termelői cuccok. Lekvár, zakuszka, humusz, aszalt gyümölcsök. Megakadt a szemem a pisztáciakrémen, azért vettem ilyen péksütit. A francia reggelizőhelyemen is pont ennek a brandnek a termékeit használtam.

Bár az előírások szerint meztelenül kell a szaunahelyiségbe lépni, magamon hagyom a fehérneműt a bézs lenköntös alatt, amin egy aranyozott W betű jelöli az exkluzivitást. Két nedvszívó kendőt viszek magammal, egyet törölközni, egyet külön az arcomra. A bejáratnál bambuszpapucsot vettem magamhoz, arany színű, mint a köntös logója.

A Jasmine Spa Majesty csomag első lépése a szauna. Beállok a zuhany alá és leveszem a fehérneműt. Magamra engedem az először hideg, majd forró, végül langyosra finomhangolt vízsugarat. Azon gondolkodom, hogy a hőhatásra színváltó neoncsövek is környezetbarát módon lettek-e beépítve, vagy itt a marketing szüksége törvényt bontott.

A szaunában citrus- és borsmentaillat, a gőz csípi a szemem. Leterítem a nagyobb törölközőmet, és leülök. Most már meztelen vagyok. Nincs senki a kabinban, csak a szomszédos törökfürdőben ücsörög egy szőrös hátú, kövér, ötvenes férfi. Nem lát engem. Fordítok a falon lógó, piros csíkokkal beosztott homokórán, becsukom a szemem. A pasi kimegy a kabinból, elölről kicsit hasonlít a férjemre. Végigmér. Furcsa érzés, de nem jövök zavarba.

A párom vaskos alkat, már ráncosodik a homloka, két oldalt kopaszodik kissé, de a fogsora szabályos. Hegyes vonásai ellenére barátságos a mosolya és parfüm nélkül is enyhe vaníliaillata van. Nem jár velem ilyen helyekre, folyamatosan dolgozik. Nem emlékszem, mikor csináltunk utoljára valamit közösen.

Szabad ez a hely? Egy idős hölgy teríti le mellém a törölközőjét. Teljesen meztelen ő is, visszeres végtagjain lóg a hol ráncos, hol feszített bőr, és már ősz a szőre a vénuszdombján. Barackvirágszínű a karszalagja, vagyis csak szaunázni jött. Nincs kedvem beszélgetni. 

Maga idevalósi?
Nem.
Honnan jött?

Vájkálni akar bennem.

Mosonmagyaróvárról, hazudom.
Hogyhogy ide látogatott? A kutya nem jár erre.
Pont ez a lényeg.
Én már, képzelje, mióta megnyitott, ide járok. Nagyon olcsó. Jól döntött az önkormányzat, mikor erre pályázott. Pedig eddig nem volt itt termál, nem értem, minek kellett még egyet építeni, tele van vele az ország. Különben nem bánom, gyógyvíz, azóta a reumám nem is olyan kínzó. Vízitornára is járok minden csütörtök reggel. Általában egy fess fiatalember tartja, de néha a kishölgy van, őt nem szeretem, mindig kint van a segge a nadrágjából.

Tájszólásban beszél, diftongál, fejhangon hadar és kissé selypít. Hasonló a barátnőimhez, akikről harmincöt év alatt nem tudtam eldönteni, hogy tényleg felszínesek vagy csak megjátsszák magukat. Sokszor érzem rajtuk az elfojtott görcsölést. Pedig jókat szoktunk beszélgetni, nem értem, miért feszengenek körülöttem. Nem szeretem, hogy egyszer jópofiznak, máskor meg megy a verseny, ki milyen elithobbiba vágott bele, ki hol volt nyaralni, kit hanyadjára vett el újra a férje az évfordulójukon.

Hm? Mit gondol?

Nem tudom, miről beszélt eddig. Elnézést kérek, felállok, magamra tekerem a törölközőt, fogom a másikat és megyek tovább. Pihenek néhány percet szauna után, iszom egy kis szódát a kihelyezett üvegpohárból. Sziszeg a szifon, pukkadoznak az apró szénsavbuborékok, ahogy az üveghez érnek.

Nem hiszem, hogy a recepciós nőn, a büfés csajon, egy medenceőrön, a vízitornaedzőn és két masszőrön kívül más alkalmazott lenne bent. Olyanok, mint otthon a bejárónő, a kertész, a sofőr meg a nyaralónkban a gondnok. Nem láttuk még őket együtt, egy szobában.

A következő lépés a tisztítókúra. Már rám fért az állandó kertipartis daydrinking és a kemikáliákkal mérgezett otthonlét után. Semmi vegyszer, csak thai masszázs organikus tihanyi levendula- és bolgár rózsaolajjal, akupunktúra, pedikűr, zöld tea és az ígért kedvezményes matcha pakolás. Bemegyek a sóbarlanggá alakított terembe, köszönök a kúrát végző masszőrnek és befekszem a vajszínű, vegán bőrfelületű masszázságyba. A masszőr tapsol kettőt, a fény lágyabb lesz, nyugtató zene árad természetet imitáló effekttel. Erős a keze, próbálok csendben maradni.

Miután egy langyos kendővel végigsimít a végtagjaimon, a masszőr elkezdi az akupunktúrás kezelést. Az apró tűk végén ugyanolyan színű gömböcskék vannak, mint a karszalagom. Nem érzek fájdalmat, amikor belemélyülnek a bőrömbe, csak a csomókat a húsomban, amiket próbálok ellazítani. Általában a masszázs elé teszik az akupunktúrát, mert a hely szerint az ember tanulja meg magától elengedni a dolgokat. Ez van írva a sóbarlang bejárata fölé. Választhattam volna a köpölyözést is, de nem szeretném, hogy kékeslila foltok éktelenkedjenek a lapockámon, főleg az állófogadások miatt. Bár kit érdekel, mit gondolnak, amikor ránéznek a középkorú vegyészmágnás feleségére. A családban mindenki vegyész vagy gyógyszerész, kivéve engem. Nem is nagyon volt más választásuk a férjeméknek, miután apósom gyógyszergyárai országos kiterjedésre tettek szert. Mai napig nem tudom, hogy bízhatták rám az egész könyvelési osztályt. Egy dolog, amiben egyetértünk anyósommal. Hamar kiégtem. Már jó ideje nem gondolom azt, hogy bárki számára érdekes lehetek. Állandóan magamról gondolkodom, de unom a saját szájbarágó monológjaimat. Mintha minden, ami körülöttem történik, rólam szólna. Pedig titokzatosnak kellene lennem, egy rejtélyes nőnek, aki izgalmas.

A masszőr kiszedegeti a tűket, felülök. Kezembe adja a zöldteát egy virágmintás kerámiabögrében, amire az írták, hogy harmónia. Megszagolom, de csak a forróságot érzem. Ez a teamárka volt a kedvencem, amikor bioboltom volt. Szeretem, hogy mindig van valami kedves, de számomra semmitmondó üzenet a filteren. Your worst enemy cannot harm you as much as your own unguarded thoughts. Buddha. Óvatosan kortyolok egyet. Nincs ízesítve, bár kérhettem volna hozzá termelői szamócás mézet. Érzem, ahogy kompenzálja a sóbarlang szárító hatását. Átülök egy fotelbe, a lábamat belelógatom az előkészített dézsába. Először a pakolást kenik rám, kellemesen hűvös, amikor a bőrömhöz ér, szinte érzem, ahogy beissza az arcom a tápanyagot. Lehunyom a szemem, tesznek rá két uborkakarikát. Kivit is kérhettem volna. Kapok egy fém szívószálat a bögrémbe. Kis ideig ázik a lábam, aztán egy kéz megfogja a balt, egy másik pedig beszappanozza. Érzem a teafa illatát, és csukott szemmel is tudom, hogy csomagolásmentes, darabolt szójaszappant használnak. A kezek elkezdik egy pálcával lenyomni a körmömre nőtt bőrt.

A nyugtató zene rövidesen aláfestés lesz, egy lágy női hang kezd beszélni. Végy nagy levegőt, amíg négyig számolok. Ne mondd meg, mit csináljak. Beszív, kifúj. Egy, kettő, három, négy. Képzelj el egy csendes, békés helyet. Lehet valós hely és lehet fiktív is. A magánszigetünk a százhetvenkettedik meridiánon. Mit látsz, ha a horizontra nézel? A jachtunkat. A lovainkat. Vakítóan fehér síparadicsomot. Teniszpályát, amin hét éve nem játszottunk. Képzelj el valamit olyan színben, ami először eszedbe jut. Aranyló gourmet fondue szökőkút. Most arra kérlek, hogy menj vissza arra a helyre, amit elképzeltél, és keress egy gödröt. A villa medencéje. Megvan? Gyűjtsd össze minden gondolatodat, ami nehéz. Keresd a feszültséget a testedben, és engedd el. Keresd a nyakadon, a mellkasodon, a karjaidban, a lábaidban. Minden feszült csomó egy negatív gondolat. Tegyél bele mindent ebbe a gödörbe. A kisebbik lányom tanulási zavara. A nagyobbik gyerekem megvető tekintete. A hárpia anyósom. A cisztáim. Az apósom öregszaga. A férjem szemráncai. Jól van. Most engedd, hogy eltűnjön a gödör alján minden nehéz gondolat. A múlt már megtörtént, a holnap gondja nem a most gondja. Most itt vagy. Ragadd meg, amivel találkozol, aztán engedd el. Lazítsd az állkapcsod. Belégzés, egy, kettő, három, négy, kilégzés. Megérkeztél. Nyisd ki a szemed.

A fejmasszázs és a meditációs hangeffekt cégünk ajándéka, mondja a masszőr. A pakolást és a gyógyteát a Medicalia Zrt. biztosítja grátiszként a Jasmine Spa Majesty csomag vásárlóinak, ezúton is köszönjük szépen a támogatást!

Hát nem tudok olyan helyre menni, ahol nem tolják a férjem cégét az arcomba! Mintha rám lenne írva, hogy a férjem miatt gazdag vagyok, biztos ő fizette ezt is. Pedig nem, nem szorulok rá. A hálájukat pedig fejezzék ki annak, akinek jár. Elegem van abból, hogy sehol sem vagyok én, mindig csak valaki valakije. Hogy nem létezik ezen a cégen kívül más a világon! Semmi értelme az egész procedúrának, minden tagom újra befeszült.

A csomag utolsó lépése a vízitorna jógával, előtte legalább fél órát ajánlott mártózni a termálmedencében. Próbálok megnyugodni, és nem gondolni olyan dolgokra, amiktől összeszorul a torkom. Úgy érzem, így nincs haszna a teljes körű wellnesnek, de már eddig eljutottam, nem hagyom itt a vége előtt. Inkább mentem volna agyturkászhoz én is, bár nem szoktam jobban lenni attól, hogy minden alkalommal a lelkem valamelyik sötét bugyrát megvilágítjuk. Nem érzem a terápiás módszerek hatását, pedig még coaching tanfolyamot is végeztem.

Lehet, meg sem várom a tornát, csak áztatom magam még egy kicsit. Belépek a tágas térbe a csúszásgátló szőnyegen. A teremben három medence van, egy váltófürdő, egy fokozatosan mélyülő úszó, ahol a torna lesz, és egy termál, amiben időnként beindul a jakuzziüzemmód. Teljesen kihalt az egész helyiség. A szeptagon tetőszerkezetet tartó oszlopok kitakarják a termálmedencét, de tudom, hogy épp olyan alakja van, mint a tavirózsa levelének. Közepén egy virágalakú szerkezetből szokott folyni a gyógyhatású víz. Öt fő alatt elvileg nem indítják el. Leveszem a köntösömet és a bambuszpapucsot. Lassan lépdelek a vízben. A tavirózsa levelének bevágásánál észreveszek valakit.

Laza kontyba fogott hajjal piheg, fejét karjaira hajtva a medence peremén, háttal nekem. Nem látom a fürdőruháját a kólaszínű víztől, valószínűleg ő is meztelen, akárcsak én. Nem tudom elhinni, hogy ugyanide menekült. Mióta kerülhetjük egymást? A legidősebb lányom látszólag semmit sem változott, mióta elköltözött. Legalábbis szeretném ezt hinni. Harcos típus, aki helyettem a nagyanyját hívja fel kéthetente, és nem fogad el tőlem pénzt. Mindenért engem hibáztat. Emlékszem, amikor még akkora volt, mint egy kis koala, egész nap a karomba kapaszkodott. Akár egy fatörzsbe. Perfekcionista, apás gyerek. Mindenki mondja, hogy mennyire hasonlít rám, de szerintem semmilyen vonásomat nem örökölte. Bár, ha jobban belegondolok, el kell ismerjem, a szeplői, a gödröcskéi és a cinizmusa mégiscsak tőlem származnak. Nem értem, miért sértődött meg mindig, amikor olyat mondtam neki, hogy a korához képest érett. Elvileg ráolvastam dolgokat. Az erős nők nehezen viselik el egymást egy családon belül. Ez biztos ilyen generációs dolog.

Kedves vendégeink! A vízitorna hamarosan kezdetét veszi! Kérjük Önöket, fáradjanak az úszómedencébe! Nem megyek tornára, eldöntöttem. A jóga egyébként sem nekem való, nem tudok elmélyülni benne, mindig azt várom, hogy vége legyen. Az idősebbik lányom megfordul, elkezd kifelé úszni, szerencsére a másik lépcsőhöz, nem ahhoz, amin én jöttem be. Tényleg ő az. Olyan gyönyörű, mintha itt sem lenne. Látom messziről a mimikáján, hogy észrevett, de úgy tesz, mintha nem látott volna meg. Az edző elindít valami akusztikus, dinamikus zenét. A srác fogja tartani, nem a rövidnadrágos csaj, akiről a néni beszélt. Fürkészem a lányom hűvös arcát. Úszása kimért járássá változik, mindjárt eléri a lépcsőt. A medence vize bugyborékolni kezd.

 

 

Kovács Kincső Csenge (2002, Debrecen)

A Debreceni Egyetem magyar-földrajz tanárszakán tanul. Szövegeit az Alföld, a KULTer.hu és a Szkholion közölte.