Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 1. / (sötét fólia)

Fekete karral lóg az artista. Szájában az ezüst egy marék halál. Izmaiban a megcsavart tér, testében a lebeny átleng a bordán.

Fekete hajjal lóg az artista. Kezében a kötél, mint a sátor ütőere. Húzza és vonja a fényt, hátával tartja egyre messzebbre. Mint a múlt, úgy gyűlnek a lámpa köré az idegen bogárszemek. Lehunyt kép kering a trapéz körül, ajtót nyit az ég szájába. Odaát csak a vasgolyók és a vattasár, a hinták rozsdás nyikorgása. Fekete arccal lebeg az artista, feje könnyű, gerince akár egy sprőd zsineg. Lehunyja a szemét, izzadt teste alámerül, a félelem szagos állata egyre éhesebb. És a fény, mint egy apró léggömb. Kipukkad, ahogy zuhanni kezd.