A bennünk élő szörnyetegről

Terézia Mora szerzői estje, Goethe Intézet, Pozsony, 2015. október 7.

Talán az előzetes várakozásokat is felülmúlta a méretét illetően az a tömeg, amely Terézia Mora első pozsonyi látogatásának alkalmából gyűlt össze a Goethe Intézet Apácapálya utcai épületének könyvtárában. A magyar származású, Németországban élő írónő második szlovák fordításban megjelent könyvének, A szörnyetegnek (Nádori Lídia fordítása) – eredeti címe Das Ungeheuer, szlovákul Netvor (Juraj Dvorský fordítása) – bemutatójára érkezett, amellyel 2013-ban elnyerte a rangos Német Könyvdíjat (Deutcher Buchpreis), és amely a Darius Kopp történetét feldolgozó, még nem teljes trilógia második darabja is egyben.

Az íróként és műfordítóként tevékenykedő Terézia Mora munkásságának rövid ismertetését német és szlovák nyelvű felolvasás, majd egy hosszabb beszélgetés követte. A kérdező szerepében Dr. Sabine Eickenrodtot láthattuk, de az est folyamán a nézőközönség soraiból is érkeztek kérdések.

Az írónő identitása körüli probléma tisztázása természetesen ezúttal sem maradhatott el, így a szlovák nézőközönség is megtudhatta: Terézia Mora németül író szerzőnek tartja magát, tehát nem németnek, de nem is magyarnak. Ezzel összefüggésben viszont, mivel a magyar iskolarendszerben szocializálódott és Magyarországon érettségizett, a magyar irodalmi hagyomány jelenti számára az otthonosabb közeget. Műfordítói tevékenységét tekintve ez abban nyilvánul meg, hogy saját bevallása szerint úgy tesz, mintha a magyar irodalom lenne a németek érdeklődésének középpontjában. A műveire pedig, ezek közül is inkább a koraiakra, jellemzőek a magyar tükörfordítások és a magyar irodalomi alkotásokra vonatkozó intertextusok. A szörnyeteggel kapcsolatban például, már csak a címe miatt is, szóba került Nemes Nagy Ágnes neve, akitől művein keresztül a depresszió leírásához is kapott segítséget. Darius Kopp felesége, a magyar származású Flora melankóliája – amint az naplóbejegyzéseiből kiderül – fokozatosan depresszióvá alakul: gondolatainak spiráljából kizárólag befelé nyílik út. Az írónő állítása szerint ezt a folyamatot volt számára a legnehezebb megírni, aztán az eredménnyel szembesülni, mégsem tehette meg, főként saját magával szemben, hogy a könnyítés kedvéért megnyirbálja a szöveget.

A szörnyetegben mindenét elveszítő Darius fő feladatát abban jelöli meg, hogy rátaláljon, miképpen szabadulhat a felesége halála miatt érzett bűntudat szorításából. Az ember életének szerinte ugyanis szükségszerűen része egy szörnyeteg, amely nem kívülről érkezik, hanem belül keresendő. A saját szörnyetegünkkel pedig előbb-utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk.

Paszmár Lívia

Fotók: Peter von Felbert és Goethe Intézet