Paluska Zsuzsanna versei
Költözős
Elköltözés
Ha nem fogod meg a kezemet hajnalban,
Mikor mindenesetül magával rántana az ébredés utáni első hűvös fuvallat,
Csak a kicsorbult bögre marad utánam,
Ami olyan tökéletlen, mint hogy nem csak ketten vagyunk a világon.
A bögre, aminek az aljára száradt a töméntelen kávézacc és fekete tea
És az alkonyi száraz vörösbor –
Amit a megfelelő alkalomra tartogattál,
Mint a szekrény alján heverő féltve őrzött öleléseket –
Meg az ócska asztalon felejtett, a végtelen időben csörgő ébresztőóra,
Amit sose hallok meg.
Sose gondoltál bele, hogy majd ha nem lesznek csillagok,
Elveszti értelmét a fűben heverés is.
Csak én tudom meg, hogy létezik-e halálközelibb élmény az érintés hiányánál
egy indokolatlanul átvirrasztott éjszaka után.
A szívdobbanás marad végül csak indokolt.
Visszaköltözés
Utána hajadba költözöm, s ha szálai csiklandoznak,
Mély álomból riadok fel.
Eddig magam tápláltam éjszakánként,
Az én fonatomat kócolták össze –
Most a hajadban nevelem tovább a vágyaim.
Tájak
csukott szemmel csókoltál
mikor elindultunk varázsolni
mert a mi tájunk egyre lakhatatlanabb lett
közös létünk virágszirmaiba bugyolálva még utoljára
elbukunk és pörgünk céltalanul a másik tengelye körül
mert követjük egymás illatát
a vonatok zakatolása már nem harmónia
hanem az óra visszaszámlálása az őrülésig
mikor külön-külön torpanunk meg tájaink szélén
és görcsösen egyensúlyozunk a lábujjaink közt szétmorzsolódó sziklákon
csukott szemmel csókolsz
az utadon nem viszed magaddal a megváltást
csak a vágymorajlást hiszen
úgy szeretünk dideregni ha kiszökünk a réseken át
ahol fagy és üresség honol
ahol eltűnik az ölébe bújtató táj
a kiégett csikk az ujjamat égeti és
a világegyetem más hangnemben dorombol
egész úton az arcomat bámultam a vonat ablakában
ahogy a fák átsuhantak a szememen
nem a levelek csiklandozták hanem a könnyek
a napfényben velem hunyorítanak a pipacsmezők
és ilyenkor piros a szám is
a hajnali vonat elringatja az utazót és az ágak
szorításából kitörő sugarak bearanyozzák
az álmodókat mert te már megint
megint csukott szemmel csókolsz
Zsuzsi mindig is szerette a kerek számokat, mert azokkal könnyen lehet számolni, ezért most pont húszéves, és pont öt éve publikál. 2014-ben a Sárvári Diákírók és Diákköltők Táborában első helyezést ért el tanulmány kategóriában, valamint az Alma Mater Irodalmi Pályázat vers kategóriájában. Idén első helyezett volt a SZMÍT Pegazus pályázatán. Minden lében kanál és kultúrbarbár, ha sikerül elvégeznie a Bécsi Egyetemet, akkor pszichológiát, filozófiát és francia nyelvet fog tanítani valahol.