Ughy Szabina: Irodalom és csönd 1. / Lakótárs

Nem tudhatta, hogy hazajöttem,
gitárra görnyedve, háttal ült.
Kétakkordos dalát maga találhatta ki,
kinyúlt húrokat zsongatott.
Szöveget is költött hozzá,
elképzelt hangokat
nyüszögött, bőgött ‒
de milyen legyen egy siketnéma dal.

Kimentem a lakásból,
és csak akkor léptem be újra,
mikor már abbahagyta.
Biccentve köszöntött,
majd lesütötte szemét,
a széken felejtett gitárhoz lépett.
Ingujját csuklójához fogta,
úgy törölgette róla a port.