Egy szlovák, egy fordított a Szalonban – Így (is) készülünk a Könyvfesztiválra

2016 április 21–24. között immár huszonharmadik alkalommal nyitja meg kapuit a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek a Millenáris ad otthont. Az idei évben az a Szlovákia lesz az esemény díszvendég országa, ahol az utóbbi időben egyre népszerűbbé válnak a magyar szépirodalmi művek fordításai. Ezzel szemben az ellenkező irányban egészen más tendenciák tapasztalhatók: kevés fordítás jelenik meg, és azok sem érik el a kívánt népszerűséget. Nagy várakozás előzi meg tehát a rendezvényt a szlovák–magyar fordítók körében, hiszen bőven van mit pótolni, így aztán a helyi Szlovák Intézetben zajló Műfordítói Szalonban is feszítettebb tempóban folyik a munka.

Mintegy másfél évvel ezelőtt, 2014 őszén Deák Renáta ötlete nyomán indult a szlovák–magyar műfordítók szervezett műhelye, a Műfordítói Szalon. amelynek mintáját az ellentétes irányban fordítók évenkénti szemináriuma adta. Utóbbinak Deák Renáta kiváló művelője, a balatonfüredi Fordítóházban megrendezett szemináriumok levezénylése pedig ugyancsak az ő nevéhez fűződik.

Emellett Karádi Éva, a Könyvfesztivál kapcsán utolsó alkalommal megjelenő Magyar Lettre Internationale felelős szerkesztője nevét fontos kiemelni, aki azon túl, hogy a Szalon állandó résztvevője, szakmai tanácsaival folyamatosan segíti a fordítókat – akár a (mindig csak majdnem) teljes csoportról, akár egyéni konzultációról legyen szó.

Deák Renáta saját bevallása szerint fontosnak tartotta egy közösség kialakítását a Szlovák Intézetben, amely összefogja azokat, akik a szlovák irodalmat magyar irányba közvetítik, hiszen a fordításhoz – bár alapvetően magányos tevékenység – annyiban szükség van társakra, hogy mindig akadnak kételyek bizonyos nyelvi megoldásokat illetően, amelyek egy csoporton belül megerősítést nyerhetnek vagy optimális eredményre vezethetnek. Nemcsak a visszacsatolás lehetőségét tartották szem előtt a kezdetekkor, hanem a szakmai fejlődés elősegítésének egyéb módjait is, ezért eleinte gyakran hívtak meg az irodalom és a műfordítás valamely szegmensében otthonosan mozgó szlovák vagy magyar nyelvű előadókat, vendégeket, akik inspirálhatták a fordítók munkáját. Így jutott el a szalonba többek közt Svetlana Žuchová, Katarína Kucbelová, Radoslav Passia, Varró Dániel, Balogh Magdolna, Horváth Viktor, Gabriela Magová vagy Julia Sherwood. Miután megközelítőleg egy évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált a Szlovákiának szánt kiemelt szerep az idei Könyvfesztivál tekintetében, célirányos munka vette kezdetét, vagyis a konkrét fordítói feladatok megoldása került előtérbe. Ekkoriban ugyanis gyorsan körvonalazódott, hogy a szalon biztos alapot jelent a szervezési feladatok egy részének lebonyolítása terén.

A fordítók először egy szlovák irodalmi börze keretein belül mutatták be az általuk javasolt szerzőket az érdeklődő könyvkiadóknak (pl. Magvető, Scolar, L´Harmattan, Noran Libro, Typotex, Kossuth), néhány kiadóval további tárgyalások bizonyultak szükségesnek, a Kalligram esetében pedig természetesen, ismerős terepről lévén szó, nem volt szükség tanácsadásra a fordítandó szerzők kiválasztását illetően.

Mindezek eredményeképpen több mint harminc szlovák kötet jelenik meg a napokban magyar nyelven: elsősorban szépirodalmi művek – regények, gyerekkönyvek, költészeti és prózaantológiák –, de esszéköteteket és történelmi témájú könyveket is találunk közöttük. Az önálló kötetek mellett a Jelenkor, a Látó és a Magyar Lettre Internationale irodalmi lapok is készülnek szlovák tematikus számmal, az Élet és Irodalom egy melléklettel, továbbá a szlovákiai magyar folyóiratok, a Kalligram, az Irodalmi Szemle és az Opus is nagyobb hangsúlyt fektet a szlovák irodalomra.

Ami a közösség összetételét illeti, néhány állandó taggal kezdte meg működését, ám egyáltalán nem zárkózott el az újak, a tapasztalatlanabbak befogadásától, mára pedig mintegy húszfős társasággá nőtte ki magát. A fordításban gyakorlottak mellett a járatlanabbnak tekinthetők is lehetőségekhez juthattak a szlovák-magyar fordítói lázban. A már többször említett Deák Renáta szerint a középgeneráció kiemelkedően erősnek látszik, éppen ezért rájuk esik a legnagyobb hangsúly mind az önálló kötetek, mind a folyóiratokban közölt írások magyar nyelvre ültetését illetően.

Ottjártunkkor Dobry Judit és az általa fordított Balla-szövegek játszották a főszerepet a sürgető szervezési ügyek mellett. Dobry Juditról elmondható, hogy korábban is megjelentek már különböző publikációi – általában versei – irodalmi folyóiratokban, de nagy terjedelmű szövegek fordításával eddig nem foglalkozott. A Könyvfesztivál alkalmából három kisregényfordítását (Az apa nevében, Nagy szerelem, Cvergli) adja ki a Kalligram Az apa nevében összefoglaló cím alatt.

A Műfordítói Szalon szorosan kötődik a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok láttatására fókuszáló Irodalmi Oázis című programsorozathoz, rendszerint egymást követően kerül sor rájuk – előbbi zártkörű, utóbbi a nyilvánosságnak szól –, és nemegyszer a műfordítók közül is vendégül látnak valakit az adott szalont kísérő esten. Körülményes lenne ismertetni a beszélgetések, filmvetítések, kiadvány-bemutatók hosszú sorát, a teljesség igénye nélkül éppen ezért csak néhány nevet sorolnék fel, akik az idei évben az Oázis vendégei voltak: Peter Balko, Balogh Magdolna, György Norbert, Háy János, Hizsnyai Ildikó, Hunčík Péter, Peter Kerekes, Márton László, Mészáros Tünde, Nádasdy Ádám, Németh Gábor, Németh Zoltán, Proics Lilla, Lucia Satinská, Richard Staviarsky, Víťo Staviarsky és Závada Pál.

Ezek után felmerülhet a kérdés, mi lesz a szalon sorsa a Könyvfesztivál lecsengését követően. Annyi bizonyos, hogy csodákra kár lenne számítani, vagyis akkora érdeklődés aligha övezi majd Magyarországon a szlovák irodalmat, mint az elkövetkezendő hetekben. Ugyanakkor amint az feljebb kiderült, a csoport alakulásának kezdetén szóba sem jöhetett ennyi publikációs lehetőség, mégis volt, ami összetartotta a fordítókat. A kulcsszó tehát az igény – legyen külsőleg vagy belsőleg előidézett: a résztvevőkön múlik, hagyomány válik-e a Szlovák Intézet ígéretesnek látszó Műfordítói Szalonjából.

Paszmár Lívia

Folytatása következik. Benne a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából megjelenő szlovák–magyar fordításkötetekből szemlézünk, és bővebben foglalkozunk fordítóikkal is.