A diskurzus szükségességéről

Beszélgetés a tehetséggondozásról, a fiatal irodalom jelenéről és jövőjéről. Budapest, 2016. március 4.

Nyílt vitát tartottak március 4-én, Budapesten, az ELTE BTK épületében a tehetséggondozásról és a fiatal magyar irodalom jövőjéről. A beszélgetés előzménye a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) létrejötte volt, melyről január 8-án számolt be a sajtó, s mely szerteágazó vitát váltott ki az irodalmi életben. Az ügy kapcsán három írószervezet képviselője (Kollár Árpád – FISZ, Gács Anna – Szépírók Társasága, Gaborják Ádám – JAK) nyílt levélben fordult Balog Zoltán emberi erőforrások, valamint dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterhez, melyben kifogásolták a szakmai egyeztetés elmaradását, az írószervezetek működési támogatásának radikális csökkentését, s kiemelték, hogy egy tehetséggondozó programot akkor érdemes beindítani, ha az „nem az évek-évtizedek óta átláthatóan, szakmai mechanizmusok alapján működő hasonló intézmények kárára jön létre”. Január 20-án a pályakezdő írók egy közleményt adtak ki, melyben kifejezték a politikai kettéosztottság felszámolása, és a szakmai egyeztetés megindítása iránti igényüket, mert véleményük szerint a KMTG megalapításával egy olyan mesterséges konkurencia jött létre, amelyet valószínűsíthetően pártpolitikai érdekek mozgatnak. Ennek kapcsán a Fiatal Írók Közleményének aláírói egy olyan nyílt vitát kezdeményeztek, melyben minden érdekelt kérdésfelvetési lehetőséget kaphat.

A Fehér Renátó költő, kritikus vezetésével zajló, hatalmas érdeklődéssel övezett kerekasztal-beszélgetés első részében a tehetséggondozó szerveződések képviselői: Mezey Katalin (sárvári diákíró tábor), Vörös István (PPKE – kreatív írás), Varga Betti (FISZ), Kabai Lóránt (Műút Szöveggyár), Szálinger Balázs (Hévíz folyóirat) és Orbán János Dénes (Előretolt Helyőrség, KMTG) szólaltak meg. A diskurzusból kiderült, hogy az asztalnál ülők egy része már magát a „tehetséggondozás” szót is problematikusnak tartja, mert – mint azt Mezey Katalin kiemelte – nem a tehetséges személyt kell gondozni, hanem az általa létrehozott művel kell foglalkozni. Azt mindenki igyekezett hangsúlyozni, hogy a tehetséggondozó műhelyek senkinek nem tudják garantálni az íróvá válást és a pályára kerülést, mert íróvá mindenkinek magának kell válnia, az ő céljuk az, hogy minden tehetség megtalálja a maga útját, és elsajátítson fontos, tanulható fogásokat.

Teljesen logikusan merült fel a kérdés, hogy a KMTG létrejötte a már meglévő műhelyek és irodalmi szervezetek kritikájaként interpretálható-e, például azon az alapon, hogy nem minden alkotónak sikerült megmaradni vagy épp elhelyezkedni az irodalmi pályán. Szálinger Balázs úgy véli, hogy a KMTG alapítóinak nem az volt a célja, hogy pozitív vagy negatív véleményt fejezzenek ki a tehetséggondozók munkájával kapcsolatban, míg Varga Betti – azzal együtt, hogy jó dolognak tartja, hogy a fiatal írók ilyen jelentős anyagi támogatáshoz juthatnak – a KMTG létrejöttét az írószervezetek munkájának semmibe vételeként értékeli. Orbán János Dénes hangsúlyozta: a KMTG alapvetően összművészeti intézmény – melynek reményeik szerint több művészeti ágazata is lesz –, az Íróakadémia ennek csupán egy bevezető projektje, és az erre biztosított 150 millió forintos támogatás nem a kulturális alapból, hanem a Nemzeti Vagyonkezelő profitjából, kamataiból származik. Kiemelte, hogy a KMTG nem írószervezet, alapítvány vagy egyesület, hanem egy gazdasági társaság, amelynek teljesen más forrásai, lehetőségei, módszerei vannak, mint egy egyesületnek, ezért ha minden jól alakul, akkor a jövőben már nemcsak 30, hanem akár 180–200 fiatal alkotónak is tudnak majd hároméves ösztöndíjat biztosítani. Nyomatékosította: a KMTG nem akar ellenségeskedni, a jövőben lesznek majd közös projektek más szervezetekkel is, s továbbra is mindenki végezheti a maga dolgát – igaz, üres zsebbel, tette hozzá Fehér Renátó. A közönségből többen is azt hangoztatták, hogy az lett volna a demokratikus eljárás, ha egy ilyen hatalmas összegre – amely megközelítőleg azonos az összes írószervezet számára biztosított éves támogatás mértékével – pályázatot írtak volna ki, melyen minden írószervezet egyenlő esélyekkel indulhatott volna. Orbán János Dénes elmondta, nem ő a felelős azért, hogy más szervezeteknek nem sikerült pénzt szerezniük, az ő társaságának ez sikerült, s ezt bíztató előjelnek tartja.

A beszélgetés második felében az írószervezetek képviselői, Gács Anna (Szépírók Társasága), Szőllősy Balázs (FISZ), Gaborják Ádám (JAK) és Szentmártoni János (Magyar Írószövetség) kaptak lehetőséget arra, hogy kifejtsék véleményüket a KMTG megalapításával kapcsolatban. Orbán János Dénes – némiképp visszautalva az előző blokkban felvetett problémára, és egyben a második részt elindítandó – azt a kérdést tette fel, hogy ha a KMTG ösztöndíjasai és oktatói tagjai az itt képviselt írószervezeteknek – melyeket akár anyagilag is tudnak majd támogatni –, akkor mégis miért lenne a KMTG bárkinek a konkurenciája, miért kéne a létrehozását támadásként értékelni?

Gács Anna hangsúlyozta: ez a vita a közpénzek elosztásának elveiről és gyakorlatáról szól, és arról, hogy – mint az a Fiatal Írók Közleményében is olvasható – létezhet-e politikai szekértáborokon átívelő kultúrpolitika. Véleménye szerint jelenleg a „kijárásos rendszer” határozza meg a kulturális életet, amely a szakmai intézményektől és a – hol létrejövő, hol létre nem jövő – szakmai konszenzustól függetlenül, pusztán protekciós alapon biztosít támogatásokat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a politika mindig megkísérli majd kiépíteni a maga klientúráját, s komoly pénzeket fog fordítani a művészek és a bölcsészértelmiségiek lekenyerezésére – ahogy például most is történt –, épp ezért fontos lenne egyfelől a szakmai konszenzus kialakítása, másfelől pedig a demokráciában működő kultúrpolitika működésére, valamint a közpénzek elosztásának gyakorlatára vonatkozó szakmai javaslatok kidolgozása.

A későbbiekben a politika és a KMTG viszonya visszatérő pont volt a vitában. Az írószervezetek képviselői a források elosztásával kapcsolatban említették ezt, s ez véleményük szerint erősen rányomhatja a bélyegét az Íróakadémia hírnevére, hiszen nemcsak az ösztöndíjasokat, hanem az oktatókat is megbélyegezhetik, ha részt vesznek ebben a programban. Gács Anna szerint fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a KMTG bír-e akkora szakmai tekintéllyel, hogy érdemes legyen ennyi pénzt költeni rá, fognak-e majd itt olyan írók tanítani, akik megadhatják az intézménynek ezt a tekintélyt. Úgy véli, nem véletlen, hogy több, oktatónak felkért személy is visszautasította a KMTG ajánlatát; ez szerinte abból adódik, hogy egy olyan intézmény jött létre, amit az írók egy része nem tart elfogadhatónak, mert a szakmai szervezetek megkerülésével jött létre. Orbán János Dénes ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a KMTG nem akar és nem is fog politikai állásfoglalást tenni, nem pozícionálják magukat sehová, nem akarnak pártköltészetet – amire erdélyiként különösen érzékeny – műveltetni a leendő akadémistákkal, s úgy látja, hogy ez az ügy egyszerűen már a kezdetektől fogva át lett politizálva. Fehér Renátó megjegyzésére – miszerint az ügy akkor kezdett átpolitizálódni, amikor kizárták az írószervezeteket – reagálva elmondta, hogy körülbelül másfél évvel ezelőtt írta alá az alapításra vonatkozó szerződést, ami titoktartási kötelezettséggel is járt, ezért nem beszélhetett erről, azt pedig nem tudja, hogy az egyes minisztériumok miért nem egyeztettek az írószervezetekkel.

Gaborják Ádám (JAK) szerint ez az egyeztetés az alapítók feladata lett volna, és a KMTG létrehozása előtt igényfelmérést, hatástanulmányt kellett volna készíteni, mert ezekből fény derülhetett volna az irodalmi életet érintő problémákra. Azt is kiemelte, hogy a titoktartási kötelezettség ellenére nem lehet az elmúlt másfél év eseményeiről (az NKA átszervezése és az MMA általi „bekebelezése”, működési támogatások elmaradása, folyóiratok súlyos forráshiánya) tudomást sem venni, hiszen ezekből jól látható, hogy a rendelkezésre álló anyagi forrásokat másképpen is át lehetett volna csoportosítani. Orbán János Dénes kifejtette: a KMTG egy oktatási intézmény, s a 150 millió forintos támogatásnak csak egy részéből, évi 48 millió forintból fedezik a hallgatók ösztöndíját, további 20 millió forintot a könyvalapra – erre a pénzre nemcsak az akadémisták, hanem bárki más is pályázhat –, a támogatás többi részét pedig az intézmény fenntartási költségeinek fedezésére fogják fordítani. (A kötelezettségeknek megfelelően ezzel kapcsolatban minden információt nyilvánossá fognak tenni a honlapon).

A közönség soraiból felszólaló Závada Péter (költő) szerint a program, a cél, az összeg nemes, a problémát a közpénzek antidemokratikus elosztása jelenti. Gács Anna ezen a ponton ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy a kijárásos politikának csak összefogással lehet véget vetni, mert bár igaz, hogy az irodalmi életen belüli választásnak vannak politikai vetületei, ezt a szakmai konszenzus létrehozásával sikeresen lehetne enyhíteni. A KMTG felügyelő bizottságában is szerepet vállaló Szentmártoni János (Írószövetség) ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a kijárásos politika nem új keletű jelenség, hiszen már 25 évvel ezelőtt is jellemző volt, s a megosztottságot nemcsak a politika, hanem szakma is generálja, továbbá hangsúlyozta, hogy nem a hagyományos írószervezetek kiiktatása, hanem munkájuk segítése a cél, és figyelembe kell venni azt is, hogy egy cég létrehozása nem feltétlenül demokratikus.

Ugyancsak problematikusnak bizonyult az Íróakadémiával kapcsolatban az is, hogy a szakmai kuratórium tagjait Orbán János Dénes egyedül delegálja. Párhuzamként a Móricz Zsigmond Ösztöndíj merült fel, mely mögött szintén állami cég áll, viszont a szakmai bizottságba a négy írószervezet és az MMA delegál tagokat, tehát – jegyezte meg Gaborják Ádám – nem lehetetlen a demokratikusan felállított kuratórium létrehozása. A közönség soraiból felszólaló Molnár Péter (a Közép-európai Egyetem Médiakutató Központjának kutatója, jogász) felidézte, hogy a rendszerváltás idején egy olyan modellt akartak megvalósítani, melyben a közpénzek elosztása a szakmai és civil szervezetekkel való együttműködés alapján történt. Ez ugyan nem bizonyult problémátlan modellnek, hiszen ebbe is beépülhetett a szekértáborharc, de attól ez – jegyezte meg – még nem a kijárásos rendszerrel volt azonos, míg ez a mostani rendszer már inkább a központosítás felé hajlik.

A közönség kérdésére Orbán János Dénes elmondta, már van annyi pályázó, akikkel fel lehet tölteni a 30 helyet, s ezzel a 30 emberrel közösen döntenek majd arról, hogy mit fognak tanulni, és hogy kik legyenek – az állandó oktatói gárda mellett – a műhelymunkák és mesterkurzusok megtartói, vagyis a leendő ösztöndíjasok lesznek a legilletékesebb és leghitelesebb források az Íróakadémiát illetően.

Az írószervezetekkel való egyeztetés egyértelműen fontos cél, ám abban mindenki egyetértett, hogy sokkal egészségesebb környezetet teremtett volna, ha ez a KMTG megalakulása előtt történik meg. Gaborják Ádám elmondta, hogy a láthatatlan módon létrejövő szervezetekkel nem látja a kapcsolódási pontot, s nem hiszi, hogy a közpénzek elosztását illetően megváltozhat a véleménye, Gács Anna pedig nyomatékosította, hogy azért nem fog semmiben részt venni, hogy olyan dolgot legitimizáljanak, amit kétségesnek tart. Szőllősy Balázs úgy véli, hogy bár nagyon rossz irányba ment el a kommunikáció az elmúlt hónapokban, még nincs késő ennek rendezésére, de ehhez az egyes írószervezetek együttműködésére és a fiatal írók diskurzusban való részvételére egyaránt szükség van.

Kosztrabszky Réka