Laboda Róbert versei
jár-vány
langyos idő volt
nálunk hajnaltájt
mindig sarkon fordul a szél
nem aludtam akkor megint
csak a haláltól féltem
és újra útra is keltem
egyedül
mint a szürke gém lépkedtem
át a réten
ősznek
akartam látni a nyarat
hátha könnyebb úgy aludni
nézni csak az Ipoly partját
ott úgyis minden perc
egyformán más
kövér öreg férfiak gyülekeztek
beteg tehenekre várva
ahogy verték őket
a vascsövek kopogtak a bömbölésben
és én először hallottam ritmust
a meghalásban tétje van a semminek
bármerre indulsz is
értelmet kap
a cél olyankor
ha életben maradsz
és odaérsz
de én továbbmentem
pontosabban az álmatlanságból
bele a semmibe
Én csak néztem
a házunktól ötven méter
a gyerekkorom
néha zsebre rakom
éveim és elgyaloglok
meglátogatom gügyögéseim
tejfehér ködcsomó
az Ipoly-part
jeges sarat ken
magára a legelő
én meg
anyám
őrizzük a partot
úgy vigyázzuk a téltől
mintha gyerekcsín lenne
ez a vigyázás
lábunk alatt meddő ágak
fagyott rügyek ropognak
az első öt lépés
után
anyám az Ipoly part ködje lesz
nyugodt
az új tavaszért ő lesz felelős
alig látni ha megmozdul
a tájban
anyám rögekkel álmodik
cserebogár lárvákat keres
bennük
a hideg és én
fagyos folyóba
mécseseket dobálunk
lángok fekszenek
a sodrásra
nem látom ellobbanni
egyiket sem
a szürkület olvadó
hajnali menedék
eltakarnak tar bokrok árnyai
elkésett szarvasbikák hörögnek
kánonban
bele a látatlanba
nagyapám mindent lát
ő a köd és ő a hörgés
én csak állok
ő a part ő a lépés
én csak nézek
ahogy ő
poros betűk
megint azok a poros betűk
szétszórva a gépen
nagyapa
és a lyukas kopírpapíron
egy szó elkezdve befejezetlen
zakatol súg bele az indigókékbe
vesznek el a betűk
nem állnak össze szavakká akármilyen
árnyalatú is az amit értelemnek hívtunk
mozdulatlan már
nem ér célba leütés
a billentyűkre karcolt betű
ütne életet bele az enyémbe
szívemnek minden második
dobbanását neked adnám
tudom hogy nem vagy az udvaron igen tudom azt is
hogy szobák falaiba szóródtál
mint intelem ha rám kellett szólnod
szólj rám most is úgy mint ahogy mindig
tenned kellett
maradhatnál
osztozzunk még kicsit a szavakon
adj egy betűt és én ha befejezni nem is
megélem halom a gondolatod