Szalay Zoltán: Irodalom és kriptozoológia II. / A nyúz
liaye/lomography felvétele
A nyúz a csehszlovákiai kriptozoológia egyik legkülönlegesebb témája. Nem születtek róla átfogó feljegyzések, mégis hosszú ideig a kriptozoológiai viták középpontjában állt. Nehéz eldönteni, tulajdonképpen hova lehetne a nyúzt besorolni. Két fő elmélet létezik. Az egyik szerint a nyúz szárnyas lény, s azoknak a repülő fajoknak, szárnyas hibrideknek a sorába illeszkedik, amelyeket a világ legkülönfélébb részein írtak már le, a virginiai molyembertől a különféle vámpírfélékig. Azt nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy madáremberről lenne szó, a termete ugyanis – s ebben furcsamód megegyezik a két fő elmélet – kisebb, mint egy átlagos emberé, inkább egy csecsemőéhez közelít. A mozgása gyors, denevérszerű, a nyílt térségeket kedveli, de pontos előfordulási helyei nem ismertek. E szerint az elmélet szerint a nyúz rendkívül ritka, ősi és megismerhetetlen, ezért is szeli az egeket, hogy soha senki ne találhasson rá, ne pillanthassa meg, csak érezni lehet a jelenlétét, és különféle elszórt jelekből következtetni rá, nyári virradatokon hallott, távoli, halk szárnyverdesésből vagy a dermedt levegőjű éjszakákon feltámadó lágy szellő suhogásából.
A másik elmélet szerint a nyúz szárazföldi emlősállat, valahol a nyúl és a hiúz között, talán kisragadozó vagy rágcsáló, amely állandóan az emberek közelségét keresi, de soha nem fedezheti őt fel senki. Emberi hulladékot, ép használati eszközöket vagy táplálékot fogyaszt, dézsmál, ő a felelős a megrágott széklábakért, az eltűnt szalonnavégekért, a megkezdett kenyérhéjakért. Egy olyan háziállat, amely sosem leplezi le magát, és amely egyszerre nyújt társaságot a magányban és kerget az őrületbe. Ennél többet nem lehet róla tudni.
A nyúz története a huszadik század húszas éveiben kezdődött. Wéber Milán, az eperjesi székhelyű Ritka Lények Kutatóinak Társasága nevű szervezet alapító elnöke említette először a nyúzt egy felsorolásban azok között a rejtelmes, legendás állatfajok között, amelyeket fel kellene deríteni Csehszlovákia területén. Wéber egy eperjesi gyógyszerész volt, aki negyvenhárom évesen alapította meg a Ritka Lények Kutatóinak Társaságát, három gyermekkori barátjával, két újságíróval és egy kishivatalnokkal. A társaság alapító okmányai között szereplő Célkitűzések listáján találkozunk először a nyúzzal, olyan tételek között, mint a nádilidérc, a dunai toportyán, a fehérsakál vagy az ipolyi óriáspióca. Egyik fajról sem találunk viszont részletesebb leírást.
Wéber különféle csehszlovákiai lapokba, elsősorban magyar, de cseh és német nyelvűekbe is írt cikkeket, leginkább rövid, novellaszerű történeteket, amelyek általában a természetben játszódtak, és fel-felbukkantak bennük rejtelmes, veszedelmes állatfajok. Wéber minden jel szerint véresen komolyan gondolta e téren kifejtett munkáját, az általa alapított társaság rendszeresen ülésezett, és expedíciókat is szerveztek erdőségekbe, hegyvidékekre, hogy nyomokat gyűjtsenek. Nem tudjuk, mit sikerült begyűjteniük. A társaság feljegyzései között később is szerepel a nyúz megismerése, mint az egyik fontos célkitűzés.
A fordulópont akkor következett be, amikor 1931-ben Kassán létrejött a Csehszlovák Kriptozoológiai Társaság, egy bizonyos Böhm Géza vezetése alatt. A két csoportosulás ekkortól komoly versengésbe kezdett, egymást lejárató cikkeket jelentettek meg, amelyekben a másikokat csalóknak, gyerekes képzelgőknek próbálták feltüntetni. Az egyik ilyen cikkben, amelyet 1932-ben az egyik kassai magyar napilap közölt, Böhm Géza, aki egyébként egy rokkantnyugdíjas éveit élő egykori vasúti mérnök volt, kitér rá, hogy a Wéber-féle RLKT egyik legnagyobb hazugsága, hogy a nyúz nevű, különösen titokzatos fajt egy földön kúszó kis „nyúlféleségként” ábrázolja, miközben a nyúz leginkább a denevérekhez hasonlít, és hihetetlen feltevés, hogy a föld porában dagonyázzon. Wéberék válasza erre az volt, hogy nemzetközi kriptozoológiai konferenciát szerveztek Eperjesre, amelyre meghívták egy aprócska kriptozoológiai egyesület, a prágai székhelyű Cseh Állattani Intézet képviselőjét is, és a konferencián egyenesen három előadást is a nyúznak szenteltek. Egyik előadás szövege sem maradt ránk, így a nyúzról ezen az úton sem tudhatunk meg többet. Fennmaradt viszont néhány levél 1932–33-ból, amelyeket Böhm Géza több ismerősének címzett, akik vélhetően nem voltak a Csehszlovák Kriptozoológiai Társaság tagjai, de Böhm szerette volna őket megnyerni ügyének. Ezekben a levelekben erőteljesen ostorozza Wébert, aki „semmibe vesz mindennemű épkézláb tudományosságot”, „a hivatalos, megrögzött zoológia utálatos szűklátókörűségét támogatja”, és aki „annyit tud a nyúzról, erről a bámulatos s egyszersmind félelmetes repülő lényről, mint tyúk az ábécéről”. Nem tudjuk, kapott-e Böhm választ bármelyik levelére is, a Csehszlovák Kriptozoológiai Társaságnak 1933 után nincs nyoma, Böhmnek több írása nem jelenik meg, és nem tudjuk, mi történhetett vele.
Wéber Milánról többet tudunk. A harmincas években is szervezi még a Ritka Lények Kutatóinak Társaságát, több kiruccanást szerveznek Kárpátaljára és Magyarországra is, de 1938 után ez a csoport is eltűnik. Wébert 1943-ban munkaszolgálatra hívják be Szerbiába, az innen küldött leveleiben egyszer még megemlíti a nyúzt. „Szerda este. Csontig hatoló hideg, a szalmában alattam mozgolódott valami, a szaga, a neszezése alapján mintha a mi nyúzunkra hasonlított volna. Az viszont nem lehetett, kérdezgettem ittenieket, nem is hallottak még ilyen lényről. Mégis, talán egy nyúz elkísért ide engem ” – írja egyik barátjának, Mautner Dánielnek Eperjesre. Wéber 1944-ben végül Auschwitzba kerül, s itt veszik nyoma. A Ritka Lények Kutatóinak Társasága soha többé nem fejt ki semmiféle tevékenységet, és a nyúz titkát azóta sem tárta fel senki.
fotó: Somogyi Tibor, ujszo.com
Szalay Zoltán (1985, Pozsony)
Író, az Új Szó főszerkesztője.