Gagyi Judit Eszter versei

A Hold túloldalán

Azt hinnéd, ami egy és
egy negyed másodpercnyire
van tőled, közeli:
a következő lélegzetvétel,
egy meghatározatlan izomrángás,
vagy amíg a fény a Holdról ideér –
ugyanazt a mozdulatlan, néma arcot
vetítve ránk; unhatatlan
gipsztanulmány a
hideg, fehér papíron.

Ebben az izomrángásban,
és az ezt követő másikban is
megpróbálom megrajzolni
a sokadik Holdelő-tanulmány
hátára, azt a címet adva:
láthatatlan.

Megrajzolni, amit kötött
keringéssel takarsz,
titkon a Napnak mutatsz:
behunyt szemmel megsejteni azt,

stencilként vágni ki,
eléd tartani, válogatni,
hogy lehetnél ez is
– vagy csak finoman rákérdezni.

De abban az izomrángásban is
néma vagy,
mozdulatlan,
unhatatlan.

Ha valóban te vagy a Hold,
magad sem tudod, mi rejtőzik
a túloldalon.

Csonka testek

1

olyan áporodott
fokhagymaszaga van
ennek a csütörtöknek:
könyökünkön csorognak
a csípős testnedvek

2

hiába kerestem arcom
párnádon felejtettem
 

(A szerző a 2018-as Kortárs Hangon pályázaton az Irodalmi Szemle lapdíját nyerte el.)

Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/5-ös számában.

Gagyi Judit Eszter (1996, Székelyudvarhely)

Költő, képzőművész.