Barkai Mátyás versei
Alagi Mihály felvétele
Omlásveszély
Mikor odaértél,
egy tégla hullott ki a homlokzatból.
Bámultad,
a kirakat titeket bámult;
felkaptad, és betörted.
. A tátongó szilánkok közt
. tekinteted toroksötétjét
. egy vöröslő uvula szakította át.
Nem üvöltöttél,
a boltból ordítottak rád.
Rohantál, át az úttesten,
rá a sínekre. A körút
kirakatainak zajában rohantatok.
. A homlokzat hallgatott.
. Az ablakok, mint önmagukba
. forduló alakzatok –
. a villamos egyetlen
. határozott tollvonás.
Áthúz titeket,
és csak te látszol a tinta alól.
Ott állsz a ház előtt,
vigyázat omlásveszély,
épp a kulcscsomódat keresed.
. Tarkódra ég a bolt üvegszeme.
. A lépcsőházba menekülsz, ajtódig
. szaladsz. Megfogod a kilincset,
. de nem mered lenyomni, mert
. odabent vár a lichthof ablaka.
Hajnalhatár
. Akárhányszor érnéd utol árnyékod,
. a következő lámpa ismét eléd veti.
. Gyorsíthatsz, de megelőzni nem tudod,
. csak hajtod magad előtt a sötétségedet.
Közvilágítás nélkül nincs fény,
senki sem tükröződik,
semmi sem vetül.
Két kerék közt ülsz merev vázon,
az első megvár,
a hátsó minduntalan beér.
. Minden kátyúban torkodba ugrik
. a figyelmed feszült ritmusa.
. Leheleteden keresztül nézed,
. ahogy az utca váladéka
. a járdára felcsapódik,
a térkőmintás kabátra,
mert oldalról is jön fény.
Tegnap itt sétáltattatok kutyát,
az övé pont ide szart,
reggel még szétázni is láttátok az esőben.
. Azóta már mindent kétszer elmosott.
. Lassan elmosódsz te is,
. az út szélén hazáig csordogálsz
. a pislogó reflektorok között.
Ahogy a lefolyó örvénye
gyengéden beszívja ujjaidat,
a kulcs becsúszik a zárba,
elégedett sípolás, nyílik az ajtó.
Ma sem hajnalodik rád.
Barkai Mátyás (2017, Budapest)
Bordás Máté (1995, Szolnok) és Körtesi Márton (1990, Pécs) közös alteregója.