Seres Lili Hanna versei

Julija Svetlova felvétele

Céklatest

Dél körül lemegyek megnézni, ott fekszel-e még.
Szárazon, jég nélkül foglak tálalni,
de előtte megpucolom a céklát, bőre ráncosan
hámlik a kés nyomán –
jegyezd meg ezt az illatot,
ilyenné zongorázlak legközelebb.
A Bartók Rádió bemondója elfelejti a Köchel-számunkat,
és ahelyett, hogy erre kérdezne rá,
eredetiségünket kérdőjelezi meg.
Te adddigra már csontsovány leszel,
menekülni képtelen, pedig
nekünk el kell hagynunk ezt a várost,
amiről annyit hazudtak, hogy kialudtak a fények.
Ha nem jössz, fel kell hogy írjalak az étlapra
– de nem az erőleves leszel.

Idegen városokban poroszkálva is téged dúdollak majd.

Bölény az írógépnél

Szárnyaim vannak, mint a kapunak,
mondtad, és nekem nem maradt időm,
hogy rákérdezzek, miért nem angyal
– elrepültél. Búcsúd nélkül, köszi.

A bölénycsordád viszont itt hagytad,
a faliszőnyegen ülve tanácstalanul
bámulom őket, már nem félek tőlük,
csak nem tudom, mi lesz ezután.

Az egyiket klórozott kádba teszem,
a másikat az erkélyre napozni,
a harmadik zenekedvelőnek tűnik,
Etta Jamest rakok be neki,

az All I could do was cry-t. Élettelen
teste mintha hullámozni kezdene,
de figyelni nincs időm, betelítésre
vár a lakás. A konyhába kettőt

rakok, romantikus vacsora ebédidőben,
a lehajtott vécéülőke is kap egyet, az
ágyam elé is fektetek, az íróasztalomhoz
ültetek egyet, bölény az írógépnél.

A többit meg elviszem sétálni.
Angyalkeresés, adnám ki a parancsot,
de te szárnyas kapu vagy, azzal
nem tudok mit kezdeni.

Sötétedésig járkálunk a környéken,
minden deszkára azt hiszem, te vagy.
Az égen verdesés, de a nyakam beállt,
fölnézni nem, mostantól csak

vigyázni tudok a bölényeidre.

Seres Lili Hanna (1993, Budapest)

Író, költő, az ELTE BTK doktorandusz hallgatója, az ELTE Online kulturális és a prae.hu irodalmi rovatvezetője.