Sirbik Attila: Irodalom és aranyfüst IV. / Scorpio

Marko Slavkovic felvétele

Hogy később, hogyan kapják el, arról nagyszájú szegedi rendőrök nyilatkoznak. Marinko azt hangoztatja, azért költözik át Szegedre, hogy kitanulja az ötvös mesterséget, meg céget is alapít, amit sohasem működtet, inkább a habitusához sokkal inkább közel álló szegedi alvilág délszláv alakjaival alakít ki jóviszonyt, állandó és aktív kapcsolatot, olajszőkítés, fegyverkereskedelem, valutázás, bevándorlási kérelem, külföldiek számára rendszeresített személyi igazolvány, 4000 márka kenőpénz, hogy az elengedhetetlen napszemüvegben elénekelhesse a magyar himnuszt, letegye az esküt, Magda Marinko, Marinko Magda magyar állampolgár, de ebből végül nem lesz semmi.

A kevés zsákmányt jelentő magyarországi rablógyilkosságok után visszaeszi a fene Szabadkára, ahol egyik cinkosa segítségével új célpontokat keres a halálbrigád számára. Türelmetlensége határtalan, gyilkosságot gyilkosság ér, ’94 telének egyik fagyos éjszakáján csapata három tagjával Szabadkán végez a Petrić családdal, köztük egy tíz éves, semmiről sem tudó kisfiúval is, pár óra telik csak el, mikor Palicson megöli Josip és Verica Agatićot, a gyilkosságokat végignéző lányukat életben hagyják. Aznap éjszaka öt ember életét oltják ki a Scorpio gépfegyverrel, amit Marinko szétszerel és a palicsi tóba dob. Állítólag Milan Petrić és Josip Agatić likvidálását szerb politikai körök rendelik meg, a két férfi számít akkoriban a legnagyobb dohánykereskedőnek Jugoszlávia északi részén, csempészett dohánypapírral látják el a gyárakat, erősen zavarják Milošević elnök üzleti érdekeltségeit. Akárhogy is, a halálbrigád ezúttal körülbelül 80000 német márkát és rengeteg aranyat zsákmányol a két helyszínen.

Sirbik Attila (1978)

Jugoszláviában született. Élt Szabadkán, Rovinjban, Pécsett, Prágában, Csantavéren és Újvidéken. Požarevacon volt katona. A Symposion c. művészeti folyóirat főszerkesztője. Első regénye St. Euphemia címmel jelent meg a Magvető és a Forum közös gondozásában.