Meddig állat
Andrung Heinzelmann (1990, Kovácspatak) író, képzőművész. Az Irodalmi Szemlében most közlésre kerülő sorozata a bestiárium műfaji hagyományához kapcsolódik. A vonalas, többnyire monokróm rajzok fókuszában hétköznapi háziállatok, vadállatok, vagy (ritkábban) animális jegyekkel rendelkező fantázialények (mutánsok, androidok, kitalált egyedek) állnak, amik (akik) a portrékon rendszerint valamilyen antropomorf cselekmény közben látszódnak.
Az állatok karaktere – az utóbbi kategóriától eltekintve – többnyire hétköznapi; azonban a művelet, amit végeznek, különleges, és a körülmények, amelyek körülveszik őket, minden esetben rendhagyóak. Nemcsak azért érzékeljük így, mert az itt ábrázolt cselekvéseket a valóságban emberekhez rendeljük. Hanem azért is, mert a történések az emberi világ rendkívüli eseményeihez kapcsolódnak, pontosabban olyan pillanatokra világítanak rá, amelyek a humán kategóriákat tekintve is átmenetiséget hordoznak. A titok, a meghasonlás és a kiszolgáltatottság keretezi a tematikákat: az állatok felfednek vagy elrejtenek valamit, önmagukkal, a külvilággal vagy az általános morális kategóriákkal kapcsolatban. Miközben beszédet mondanak, barikádot építenek, lehallgatják önmagukat, vagy épp „rájuk parkol az élet”, nyilvánvalóan nemcsak szükségszerűen állati természetükről vallanak, hanem – az állatszimbólum-tárak és az állatmesék tradíciójához illeszkedve – etikai állásfoglalást, vagy legalábbis (társadalmi) kérdésfelvetést hordoznak.
Heinzelmann táblái egyébként strukturálisan is kapcsolódnak a bestiáriumokhoz, az állatok ábrázolásához több szöveges szint is tartozik. Minden képben egy-két mondatos, kézzel beírt felirat narrálja a látványt; emellett viszonylag gyakran találkozunk a kép hátterében megjelenő, a vizualitás részét képező, tér- és időviszony-jelölő, kontextusteremtő verbális kódokkal. A harmadik szint pedig a kép keretein kívül szerepeltetett, nyomtatott cím, amely rontott artikulációval ismétli meg a kézzel beírt, narratív mondatot. Így hát nemcsak az a kérdés, hogy amit (akit) a képen látunk, meddig ember/állat, hanem az is, hogy aki a képet nézi és a címet olvassa, még ez, vagy pedig már az…
Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/1-es számában.
Andrung Heinzelmann (1990, Galaxis)
Író, képzőművész, neonomád, kannásbor.
Nagy Csilla (1981 Balassagyarmat)
Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő.