Barak László: Mint a zacc

hello publikum
én írtam kurvaanyja címmel verset
egy gyilkos kamaszról
aki két fojtó fogás/fejlövés között
rendre aranylánccal engesztelte anyucit

nem biztos hogy ez volt az első szöveg ilyen címmel
de tele voltam empátiával
mint a sekrestyék szemforgatással
bennfentesnek játszottam magamat
hogy ti is így érezhessetek
mintha én tapogtam volna ott
szanaszét heverő hullák
vértócsák közt egyensúlyozva
szorongva közben vastagon
mint egy tériszonytól reszkető ácsinas a létra előtt)

(pedig a szétbarmolt nyomok miatt
nem engem átkoztak káromkodva a helyszínelők
különben sem illettem bele a képbe
olyan idegen voltam a sztoriban
mint fényes nyári égbolt horizontján a telihold)

mégis én akartam lenni
aki érzékeny/elérzékenyül
de csak azért
hogy megható legyen a borzalom
így hajtott a meghökkentő aktor szerepébe
a hiúság
a felszín

hol tudtam volna akkor
az a gyilkos úgy darálta le áldozatait dolga végeztével
mint disznóhúst anyátok a fasírthoz
hogy aztán beetesse a masszával a folyó halait
mint verseny előtt a sporthorgász
(azután szalonna
puha cipó
lila hagyma
legyen miért szivarra/dalra gyújtani
a vörösborhoz)

helló publikum
nekem már nincsen anyám
még élt amikor megírtam a kurvaanyja című verset
egy fél szóval nem mondta akkor
gesztussal sem jelezte volna
hogy őrült vagy kegyetlen lennék
mert a gyermeke voltam
mivel más szerepre képetelen volt
nem tudta úgy viselni
a láncait
mint jól/rosszul eljátszott szerepeimet én
amelyek mára leültek bennem
mint a zacc