Eszenyi Fanni versei

Alagi Mihály felvétele

Luca után futni kéne

Úgy kezdeném, hogy nem voltam szerelmes,
aztán, hogy nincs bűntudatom.
Megérinteném a karját,
végigmérném a melleit.
Azt mondják, neki nagyobb.
És elmesélném, hogy feküdtünk egymás mellett:
a hűtlen meg a kurva.
Aztán persze pofon vágna,
ilyenkor mindig a lányokat vágják pofon.
Úgy bőgnék, mint mikor az én karomat érintették,
az én melleim mérték végig.
Eszembe jutna, mennyire féltem régen szeretőnek lenni.
Ő csíkba szorítaná az ajkait,
mintha tudná, most is magamat sajnálom.
Hátat fordítana a macskakövön,
egy ilyen nőnek ő nem néz a szemébe.
A ritmusára lélegeznék,
a papucscsattogása ritmusára lélegeznék.
Nem értené, miért nem futok utána,
többször hátrafordulna,
mintha elvárás lenne
a megalázkodás,
a kapcsolataim alappillére,
az általános, kényelmes pozíció.

Pu Ji és a cseresznyefa
K. G.-nek

Nem volt veszekedés, se bőgés, se csend,
csak a rajtam ragadt császári cím maradt.
Pu Ji, ezt a nevet aggattad rám,
egy bábállam vezetőjévé koronáztál,
most Mandzsukuo szenvedi naivitásom.
Hét hónap alatt virágoztál ki, Cseresznyefám
hiába volt a tél és hiába volt a hóesés,
kivirultak és fölém tornyosultak lombjaid.
Most ülök a trónon, Cseresznyefám
és kénytelen vagyok befogni az orrom,
mert illatod helyett mégis rothadás bűzét
érzem én és érzi a népem,
kivágni téged ilyen magasról képtelen vagyok,
a többi pedig retteg és rí, hogy megdöfi ágad.
 

Pereszlényi Erika fotója

Eszenyi Fanni (1997, Győr)