Harcos Bálint versei

Mandy Kerr felvétele

Öreg férfi

Ha nem halljuk meg vétlen
a hangját, hogy a szóratás holnap lesz,
és ő gépiesen nem mosolyog egyet,
centrumja fosztva, hullva vissza
ábrándjába, foteljába,
dühvel sem, eltökélten vagy dacosan,
végképp se tüntetőn,
hogy fekvésünk előtt,
ha reggelre ébresztésünket kérjük, ne mondja:
„Ígérni nem tudom, mert reggelre elfelejtem,
hogy itt alusztok velem, a lábamnál”,
akkor lekéssük őt,
hiszen fekvéskor, leszúrt porban, a fülénél
meg kell fulladnunk,
pokrócok hörgőit szívva be,
nézve kiürült arcát,
se látni, se hallani, végképp se beszélni
a gyerektelen hajnalban.

Vak mind

Már nem tömeg zsivaja volt, nem tömegé,
megritkult sűrű téblábolt, idézve
nagyobb zsúfoltságot, mint a hely maga is
– lefosztva, széttologatva székek, emberszag –
fölvette a torlódás alakját. Föl-föl-
nevetett valaki, udvarlás, ölelések.
Fölkapott kacaj, hallani se, hogy hullana alá,
nyomja el üvegcsörömpölés, asztalzörgés.
Dünnyögés, szplín hangjai, majd nevetésé megint.
És ahogy ott álltak, hajolva közel, tagok ejtésével, hirtelen:
vak mind!, és nevetnek, ütköznek, egymásba,
kövezve ki érintésből a táncot,
kéz-láb nyomor, zabolátlan
tömve a cukrot, játékot hadarva,
hogy ez a legfőbb,
kiábrándultság, rémület, szó se,
lehetőségei szerint boldog pillanat,
vélve úgy, akkor, hogy lehet-e bármi, boldog,
mi nem a lehetőségei szerint való.

Harcos Bálint (1976, Budapest)

Író, költő. Írásait többek között a Jelenkor, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Holmi, a Tiszatáj és a Prae közölte. Első kötete Harcos Bálint Összes címmel 2002-ben jelent meg. Második, Naiv Növény (2006) című könyve elnyerte az év legjobb első prózakötetéért járó Bródy Sándor Díjat, továbbá a könyv megjelent német és cseh fordításban is. 2015-től gyerekkönyveket is ír, eddig tizennégyet publikált.