Nagy-Laczkó Balázs: Morrison fürdője
Jens Mattke felvétele
Az író más szerzők könyveiből merít, míg a normális emberek dézsából, levesestálból, nyári vasárnapi ebéden uborkasalátából, téli esteken forralt boros fazékból – ennyi elég is lesz a normális emberekből.
A szerencsés írónak folyadékban gazdag a környezete, így a merítés is könnyebb a számára. William Shakespeare-t, Charles Dickenst, Sir Arthur Conan Doyle-t szűkebb hazájukban vizenyős lápok vették körül, majd egy karnyújtásnyival messzebb ott volt hidegen számító vizével az Északi-tenger, mely dán királyokat és királyfikat sodort Albion tájaira, vagy az English Chanel brightoni úri és kevésbé úri murikkal Graham Greene-ek és Agatha Christie-k számára. Voltaire-nek, Balzacnak, Zolának a Szajna és a Loire jutott derűs, megfontolt sodrával, a görögöknek a sós és bősz Égei-tenger – és a felsorolás elnyúlhatna egészen a végtelenbe, mint Seneca Medea Oceanusán…
Egy festmény tanúskodik nekünk arról, hogy Marat, a terror francia zsenije és szájharcosa is kádból merítette az ihletet fejvesztett munkáihoz, mígnem maga az ihlet is kádba merítette őt. Pár utcával arrébb, de kétszáz évvel később hasonló kádjelenetet idéz elénk majd egy újabb „m” betűs szerző, Jim Morrison személyében – de vajon milyen hőmérsékletű az ideális fürdővíz ehhez a mesterséghez?
Gyerekként, mint minden normális gyerek, gyakran habfürdőztem, és mint néhány nem normális, néha hársfavirág-fürdőztem is. Állítólag ez utóbbi nyugtató hatású, bár azt legkevésbé sem értem, hogy, ha a szüleim egy kis nyugalomra vágytak, miért engem vágtak bele a herbateába maguk helyett?
Mindegy. A kreativitás valóban nyugalmat követel, úgyhogy a művészeti fürdőzésre vágyóknak van is egy receptem! A hársfavirágot már említettük, de a citromfű levele, a levendula valamennyi testrésze és a macskának gyökere is tökéletes, szinte belekívánkozik a kádba, a bátrabbaknak nyugodt szívvel és lélekkel ajánlhatom ezek mellé a közönséges száraz pitypang- és mákgubókat.
De a kreálás ellentmondásos folyamata legalább akkora szellemi pezsgést követel, mint nyugalmat, ezért a fentieket érdemes kiegészítenünk bizonyos élénkítő szerekkel. Ideális lehet a reggeli kávé zaccával megbolondítani főzetünket, mely nem csak élénkít, de bőrradírnak is elsőrangú. Hasonlóan hatásos a zöld és a fekete tealevél is. Mind szálas teaként, mind filterként alkalmazható. A hozzám hasonlóan spúr kollégáknak megsúgom, hogy a már használt teafilter is tökéletes lesz. Lehetőségekhez mérten mathé- és cocalevél is alkalmazható, bár ez szerény véleményem szerint nem több mint színtiszta urizálás, vállalkozó szellemű finnyátlan egyedeknek a taurin és kopi luwak hozzáadása is megengedett.
Meg hát ugye a képzelet se szenvedhet hiányt, további hozzávalók bevonásával és érzékszerveink stimulálásával fokozhatjuk a hatást. A vizuális élményekhez alföldi tájainkon kiváló lehetőséget szolgáltatnak azok a „veszedelmes mákfejek, melyek az útféli maszlagos redőszirom szárain teremnek” (lásd: Jókai Mór). Továbbá mindenféle gombák és virágbolti kellékek is a vízrebocsáthatók. Szerényebb, élet- és törvénybarátibb megoldást jelent a szem közvetlen kielégítése színes fürdősók, rózsa és/vagy jázminvirágok szórása, gumikacsák lebegtetése, a környezet feldíszítése, szebb és hiúbb emberek esetében tükrök elhelyezése által.
Az orr öröméről illóolajok csepegtetésével, illatos gyertyák és füstölők gyújtogatásával gondoskodhatunk.
A szájnak örömöt jelenthet a forró vizeskádban-ücsörgés felüdítése hűs gyümölcsökkel, snassz hollywoodi megoldásként jégbe hűtött pezsgővel, oroszos életérzésként élénk vodkabevitellel – de nem elvetendő ötlet közvetlen zacskóból a fagyottborsó-ropogtatás, a sörözés, a teaszürcsölés vagy éppen a velőspacal-nyammogás sem. A fül kedvére hallgassunk zenét, vagy, ami még jobb, zenéljünk mi magunk! Bizonyos hangszereknek a magas páratartalom megárthat, de szerencsére a hangunk és a triangulum nem tartozik ezek közé, ahogyan a has-, fenék- és szájdob sem.
A tapintásnak kétféleképpen is teret adhatunk, az egyik megoldásban mi tapogatunk, a másikban mások tapogatnak minket – célszerű a kettőt összehoznunk, de ódzkodjunk attól, hogy a pacalt fogdossuk, vagy a pacal fogdosson minket – mindkét megoldásnál gyanús, hogy végül is sikerült találnunk korábban a fürdővizünkhöz maszlagos redőszirmot az útszélen…
Egy igazi hedonista boszorka természetesen mindezeket együttesen alkalmazza! Máris magam előtt látom az olvasót, ahogy együtt fő az üstben az ihlettel, miközben kecskelábas vörös kis emberkék kevergetik és biztos, ami biztos alapon egy kis répát, zellert, denevérszárnyat és gyíknyelvet is szelnek melléje.
Ezek után nem is maradt más dolgom, mint jó kádazást kívánni mindenkinek!
Nagy-Laczkó Balázs (1989, Gyula)
Kisprózái az Élet és Irodalomban, a Tiszatáj Online-on, valamint a Kötőszavak (Cuvinte de legătură) című kétnyelvű antológiában jelentek meg. Rendszeresen publikál tudományos ismeretterjesztő írásokat a Csabai Mérleg hasábjain és a Napi Táptudás nevű blogon.