Szászi Zoltán verse

npkishi felvétele

a világvége egy pont egyes változat teraszon a vén opusa

egy minden bizonnyal már soha el nem készülő terasz
kusza betonrepedéseit figyeli
régen megtervezte a pillanatot
egyszer így gondolta ilyen lesz öreg sőt vén
kerti nyugágyból figyeli a délnyugati égbolton
a hétvégi estéken mindig erős légi forgalmat
kondenzcsíkok kockáin az égen játszik ötödölőt
saját testén is megtehetné annyi műtéti heg van rajta
de az ég izgibb
ha egy gép nem megfelelő irányt húz
morgolódhat kedvére
arra gondolva mégis érthetetlen ez az aerodinamika
valami isteni engedély csak mégis kell a géptestek fenti megmaradásához
ezen filózik
hegyest köp megint rágyújt
úgy cigarettázik mint aki úgy gondolja már úgyis mindegy
fél láb fél tüdő fél ész háromnegyed élet passz
annyit hadonászik a botjával míg azt nem hiszi
a gépekig elér
az a célja felemelni a légikisasszony szoknyáját
ha gondolatban sikerül
röhög és iszik egy kupicányit zsebből butilkából
közben a minden is történik
éber az isten aki ha már megalkotta az aerodinamika törvényeit
hagyja együttműködni azokat a gravitációval
ami lepotyog lent marad
feldobod ott marad
játék onnan nézni le oda ahol sejtik a létét
és rosszul sejtik
mert nem ott van
de ezt a gépmadárban utazók nem tudják ahogy a teraszon iddogáló se
most még nevetve emlegetik a felszálláskor hallott jó kis riasztgatót
zuhanó gépen nincs ateista
közben a stewardessek az arcukra vasalt mosollyal
hordják szét az ételt
marhasült omlósan vajas krumplival savanyúsággal
mozgásban a lét
italt töltenek szeszt és üdítőt
mohó utasok szürcsölnek két órája tart már az út
ez itt az a vidék ahol alig élnek
itt minden második ház lakatlan
de bedőlt kapuján lakat van
ez senki földje
itt kezdődik minden
és már félszemmel aggódva nézik a gép ablakán át
a lentről közelítő zivatar felhőt
szinte biztos hogy turbulenciába keverednek
a stewardessek gyorsan beszednek minden edényt
így is lett pár percen belül két leesett tányér
már rázkódik a gép
aki fent a gépen bárhol is az mind sápad
aki az ablak mellett ül
becsatolva izzad lenéz
színes foltok lebegnek
az a táj
piros barna zöld fehér szürke pöttyök mosódnak
egy ilyen pötty a minden bizonnyal már soha el nem készülő terasz
olyan kis szürke igen
egy villanás innen fentről
de a világ legstabilabb pontjának érzi azt a becsatolt
míg lent a vén káromkodik
de jó dolguk van a kurva életbe csak repkednek itt össze meg vissza
s megint meghúzza a butilkát
a turbulenciából kiér a gép
kiegyenesedik az ég a röppálya
elfogy az ital
isten aviatikai kísérlete
ezúttal szerencsés kimenetelű
sikerült egy gépnyi hívet szerezni magának