Mezei Gábor: Irodalom és örökség III.

natasha-barova felvétele

a.1.2.1. anyag és hiba

olyan sok kint a szél, a kövek egyre üresebbek.
a hajnalban telepített parkban hatan állnak,
az ablakodat nézik. van-e kint annyira sötét,
hogy elérjék belülről tükröződő arcod. jeges
sugarak, az üvegen megfut a pára, a festék
alá folyik, majd a keret sarkában újrafagy.
többféle jég van. ez tiszta, tömör és száraz
itt a résnél, ahol a túl szilárd gitt megrepedt.
a hangod idegen, mikor megszólalsz, a szád
alig moccan, nyelved szájpadlásod reszeli,
a maradék ott reked bőröd feszített síkján.
szemcsés lehelet.

az áram újra és újra elmegy, van, hogy órákra.
pedig kívülről villogó kocka, amiben élsz,
a fény nélküli periódusokban csak neked
jut eszedbe: mi van, ha törlődnek emlékeid.
a szomszédban hibás lakás, betonnal töltve.
ha visszajön a fény valahonnan, átkopoghatsz,
az ujjad nyomán kelt rezgések változtatnak
az anyag szerkezetén, valami megindul.
falra teszed a tenyered, nekitámaszkodsz,
nekidőlsz. mindez annyira konkrét, elmúlnak
kétségeid, kezed bőrének rajzolata mégsem
ismerős. túl barázdált, osztott, túl részletes.
a szobára gondolsz, odaát. a megvetett ágyon
használt tollpárna, körülötte, a ráncokat
finoman követve, rideg anyagtömb.

Mezei Gábor (1982, Gyöngyös)

Költő, szépirodalmi szerkesztő.