Juhász Tibor: Műszak után

________hazamennek.
Nem messze a várostól már szántók következnek,
a madárijesztőket nézik. Fák és villanyoszlopok
váltják egymást, jelzőtáblákkal. Néha egy turistajelzés,
egy kicsavart törzs ragadja meg a tekintetüket.
Aztán csak megvonják a válluk.

Faluról falura kevesebben lesznek.
Van, aki a táskája pántját morzsolgatja,
pedig az ő arcán sincs nyoma idegességnek.
Az emelkedők tetejéről belátni mindent,
de ami elterül és a lankáktól cakkos vonal,
meg előtte a felhők, amik ilyenkor vörösek
már erősen, nem gondolkodtatnak el senkit.

Később a kerítések, a postaládák mellé
akasztott ételhordók, a kutyaólak, a gyom.
És a busz, ahogy megfordul az utolsó templom előtt.
A sofőr még egyszer végigvezet
az úton, ami, mióta felnőtt, az övé,
és amit mindenki más is a magáénak tud.