Lajtos Nóra versciklusa
Urbantristesse felvétele
artériák
arteria femoralis
közhelyesnek tűnik de szeretem nézni
ahogyan a hántolt tökmagot a nyelveddel
körbelapátolod akárcsak mikor kettesben
vagyunk és benyúlok előbb a blúzod alá
ringó aranyalmáidat fogdosom beleharapok
és nem hiszem hogy az dzsimilcsből halált
evék nyúzom a bőröd lentebb haladok
combjaid közül a Tűzmadár röppen fel
izzóvörös tollazatát felborzolva látom
hogy libabőrös a karod amint belém
kapaszkodsz végigsimítalak hogy ne félj
a körömlakkodról itt-ott mint foltos hajhulláskor
a fejbőr lekopott a festék nem akarod hogy
észrevegyem de engem nem is ez érdekel
Euphroszüném az öröm gráciája vagy amikor
beléd karózom a vágyaimat combodban a verőér
mint a kurzor egyenletesen lüktet
arteria facialis
darált sertéslapockából készítem
a fasírtgolyókat neked az áztatott
zsömléket kifacsarom olyankor
tejben úsznak az ujjaim majd rájuk
rakódnak a húsgiliszták és a tojás
lucskossá teszi a kezemet mint amikor
odanyúlok beléd és érzékien érintelek
és arcodról olvasom le a szerelmünket
homlokodon kidudorodik középen egy ér
ezt szeretem látni mert olyankor
elhiszem hogy neked is jó és amikor
kezembe veszem az állad lemorzsolod
az ujjaimat róla félsz hogy szőrös birs-
alma arcodat tapintom pedig én csak
azt szeretném ha Morta napórája
összetörne végleg és én az arcodon
lüktető verőeredben pulzáló vérrel
pecsételhetném meg hogy vagy nekem
arteria subclavia
már régen fogtad Baucis-om
ilyen erősen a kezem én águjjaimmal
megkarcolom az arcod mint téli fagy
a veranda üvegét és könnyezel mint
amikor a hagymaleveleket szedegeted
mind közelebb jutva hozzám kezemet
a nyakadra helyezed hadd érezzem
kulcscsont alatti verőeredet amint
pulzál benne egy vörös fényes selyemszál
vörös fenyő vagy én tölgyerdőd vagyok
eltévedhetsz bennem árnyéklepkéim
óvnának ha elfáradnál az útkeresésben
tűzpiros mobiltokod ha kinyitod ott látsz
lemerülve fájni fog Philemonnak lenni
amíg gyökereink tested és testem
eggyé nem válnak az együttlevésben
Lajtos Nóra (1977, Püspökladány)
Debrecenben élő irodalomtörténész, író, költő, kritikus, szerkesztő, tanár. Négy könyve jelent meg eddig: A tiszta beszéd varázsa – Tanulmányok, kritikák, recenziók (Hungarovox, 2014); Sorsszimfóniák – versek (Magyar Napló, 2015); Példázat és etika: Sánta Ferenc rövidprózája (Magyar Napló, 2018); A Szerzőbe oltott tisztelet jogán – Tanulmányok, kritikák, recenziók (2019).