Tallér Edina: Idegzsába 5.
Jens Mattke felvétele
Még aznap éjjel leesik az első hó. Hatalmas, hömpölygő pelyhek hullanak lassan és álmosan a sötét, elcsendesedett falura. Közvilágítás nincs, a házakban még mindenki alszik, egyetlen lámpa sem pislákol sehol, kivéve Idegzsába panzióját. Az átmenő forgalom szinte a nullával egyenlő, ilyenkor legfeljebb egy-egy seftes autó tévedhet erre és igyekszik is tovább a tompai határ felé. Nesztelen a vidék, a szél se rebben. Csak néma hóesés.
Éjjeli háromnegyed három előtt öt perccel a távolból motorzúgás hallatszik, autó közeledik a kanyar felől, egy pillanatra fényszórói bevilágítják a tájat. A szállingózó pelyhekből mostanra már sűrű hózápor lett. A mezőn egy őzike a hangtól és fénytől megriad, fürgén beszökell a kopár, szürkésfehér erdőbe, pillanatok alatt eltűnik, lábnyomait nemsokára elrejti a téli táj. Sötétkék, lepukkant Audi robog át a falu főutcáján, biztos van legalább húszéves. Lassítás nélkül, kábé nyolcvannal húz el a házak mellett, aztán eltűnik az éjszakában. Újra csend és sötétség. Csak a panzió nappalijából szűrődik ki némi fény. Ha valaki arra járna, három alak árnyát láthatná az ablakban. De a kutya sem jár erre most. Jakabszállást beterítette a dermesztő hideg, halálcsendes éjszaka. Mire megvirrad, sikolyoktól lesz hangos a környék és vér folyik majd a hófehér havon.
Nyúzó Jóska félálomban csapja le a vekker csörömpölőjét. Az ősrégi óra még az apjától maradt rá, nem volt szíve kidobni, miért is dobta volna ki, amikor még mindig tökéletesen működik, annyi csak, hogy fél év alatt öt percet késik. A férfi minden nyáron és télen öt-öt perccel előrébb állítja az időt, és ennyi, emiatt kár lenne kidobni az apja szeretett vekkerét.
Most háromnegyed négyet mutat az óra. Nyúzó hatalmasat ásít, mindössze pár órát aludt, mert tegnap este nagyon későn mentek el a pacalozóból a vendégek. Feltápászkodik az ágyból, megkeresi a telefonját, és kislattyog a klotyóra. Nincs kedve felhajtani az ülőkét, meg álldogálni se, plusz az egyik kezében ott a telefon, úgyhogy inkább letolja a gatyáját, és lehuppan a vécére. Kikeresi Idegzsába számát, felhívja. Megvárja, míg a kicsengés egyenletes foglalt jelzésbe vált át, csak aztán nyomja ki a hívást. Közben végzett is, felhúzza a gatyát, lehúzza a vécét, kezet mos.
Fogadjunk, hogy elaludt ez a barom – gondolja, miközben a konyhában a kotyogót a tűzhelyre teszi. Amíg lefő a kávé, tölt magának egy feles házi pálinkát, és egyhúzásra lehajtja. Tavalyi törköly. Idegzsába csinálta valamiből. Csíp, éget, hasít, tökéletes fertőtlenítő a garatra. Öt perc múlva kiönt magának egy csésze gőzölgő feketét, ezt is egyhajtársa nyeli le. Teste megborzong, kezd magához térni. Újra Ideget hívja, öt csengetést vár, majd az üzenetrögzítőre mondja:
– Helló, komám, hívjál vissza! Már mindjárt négy! Fél ötre, de legkésőbb ötre végeznünk kellene. Minden rendben ment az éjjel? Elintézted a két szerencsétlent?
Kinyomja a telefont, komótosan öltözködni kezd. Negyed ötre már menetkészen áll. Idegzsába viszont még mindig sehol.
– Az egyik legfontosabb szabály, hogy ölés előtt egy nappal már ne kapjon enni. Csak vizet ihat.
– De miért? Nem elég, hogy meg kell halnia, még előtte éheztetik is? – kérdezi a férfi elképedve.
– Ki a fene akarja fél napig tisztítani a szart a belekből, nem igaz? – röhög Ideg, és kajánul folytatja. Tetszik neki, hogy a pesti vendégek ki vannak akadva azon, hogy milyen egy igazi disznóvágás. – Arra is vigyázni kell, hogy mielőtt leszúrod, ne nagyon ijedjen meg, mert az meg vérbőséget okoz, aztán majd nem tudod rendesen kivéreztetni, és a hús hamar megromlik. Ügyesen kell ám ezt csinálni, nem csak annyi ám, hogy szurkálod meg ölögeted összevissza a jószágot! Először is ki kell csalogatni szépen, nyugodtan az ólból, nehogy sejtsen valamit. Nyugiba kell leszúrni, a jó böllér egy szúrással végez vele. Egy szúrás a torka alatt a szegycsont fölé, aztán nyissz, elvágni a nyaki ütőeret, és kész, kampec. Az áldozat nem szenved, neked meg jön ki szépen a tálakba a vér. Egy jó disznóban benne van 4-5 liter. Így kell ezt csinálni – picit belassul a beszéde, néha egy-egy pillanatra bele is alszik a mondókájába. Aztán folytatja. – Ha ügyetlenül szúrod le, kurva nagyot tud ám rúgni, meg el is szaladhat, aztán hajkurászod az udvaron. Kell akkor már vagy négy-öt ember, hogy lefogja. A falu meg majd rajtad röhög, hogy balfaszkodsz. És az ütésnyomok is meglátszanak ám a szalonnán, nem lesz olyan gusztusos.
– Fúj, ez borzalmas! Nem hallgatom tovább – mondja a feleség, már neki is kicsit kásás a hangja.
Közelebb húzódik a férjéhez, igyekszik elbújni a férfi mögött, mint aki ott keres menedéket. A foltos kanapén fekszenek ketten, illetve félig ülnek, félig fekszenek, velük szemben Ideg egy konyhaszéken ül. Az elmúlt órákban, hogy oldják a köztük lévő feszültséget, két liter bort és egy félüveg pálinkát ittak meg hárman. Mindenki tomparészeg, időnként bele-beleszundítanak a beszélgetésbe.
Idegzsába elégedetten vigyorog, folytatja.
– A disznót szép nyugodtan ki kell csalogatni az ólból. Ketten-hárman lefogják a két hátsó lábát, hogy ne tudjon rúgni. Aztán jöhet egy ügyes böllér az éles késsel. Például én. Nálam jobbat nem talál ám a környéken! – a nőre kacsint és bambán vigyorog. – Egy jó nagy, széles pengéjű késsel a nyaki ütőérbe! Szúrsz, vágsz, ennyi! Akarja, hogy megmutassam?
– Ne mutogassál te csak semmit az asszonynak, ha még egyszer meglátom, hogy a sliccedet húzogatod a jelenlétében, lecsavarom a tököd – motyogja bágyadtan a férj, és az oldalára fordul, háttal a többieknek. A felesége igyekszik még közelebb húzódni hozzá. A férfi fél perc múlva hangosan horkolni kezd.
– Ha jól vágod el a nyakát, aláteszed a tálat, és megvárod míg az utolsó csepp vér is kifolyik belőle – mormolja Ideg. Már majdnem álmában beszél. – Aztán lehet is csinálni a reggelit. Hagymás sült vér! A legjobb! Hú, de éhes vagyok! – elhallgat, szeme becsukódik, feje megbillen. Megcsörren a telefonja, felriad, nagy nehezen kiráncigálja a nadrágja zsebéből, hunyorogva nézi a kijelzőt. – Hú, a picsába, háromnegyed négy van?
– Te jó ég, már háromnegyed négy? – csodálkozik a nő is. – Ideje aludni.
– Hát, nekem legkésőbb egy óra múlva jelenésem van a Pacalozónál – mondja Ideg, és kinyomja a telefont. – Addig viszont gyorsan hunyok egyet, mert kurva hosszú napom lesz, ha még a maguk tragacsát is meg kell csinálnom. Húzodjon már egy picit arrébb a hölgy, hogy én is elférjek. Erre az órácskára már nem mennék haza. Muszáj aludnom, tényleg hosszú napom lesz. Csak elférünk itt hárman is.
– Nehogy már idejöjjön! – mondja az asszony, de már ő is majdnem alszik. Félálomban úgy érzi, ezzel végül is semmi baj, sok jó ember kis helyen is elfér. Picit arrébb húzódik, helyet adva Idegzsábának. Még sosem aludtam két pasival, jut eszébe, és innentől kezdve úrrá lesz az agyán egy izgató erotikus álom, amelyben mind a két férfi őt kényezteti. Majdnem minden teljesen tökéletes a történetben, annyi a zavaró csak, hogy az ablakban egy öregasszony leskelődik, aki folyton ugyanazt skandálja: Böllér az autószerelő! Böllér az autószerelő! Böllér az autószerelő! Az erotikus álom a rohadék öregasszony miatt rémálommá válik, Idegzsába egy hatalmas bárdot ránt elő az ágy alól, és lesújtani készül.
Csend ül a házra. A kopott asztalon félig üres poharak, a hamutál tele csikkekel. A villanykörte pislákol, serceg, egyet szikrázik, aztán kiég. A sötét ház nappalijában, az elhasznált kanapén a három részeg ember mozdulatlanul alszik. Az asszony középen, mindkét férfi neki háttal.
