Biró Zsombor Aurél: Idegzsába 8.

Helen Anderson felvétele

Ég a bejárat felett a repedt búrájú lámpa, világít a konyhaablak. Ideg megáll a küszöb előtt, és letopogja a bakancsáról a havat, nagyot ver az ajtóra. Fehér csend ül a ház körül a tájon. Lüktet a halántéka, rázza a testét belülről a düh, a jó édes anyátokat, gondolja, szórakozzatok valaki mással, hogy rohadnátok meg, beleáll a kés a tápos lábába, a kocsija köddé válik, az a görény Nyúzka küldözgeti az értelmetlen SMS-eit, de aztán a vágásra már baszik eljönni, most meg ez a nő sincs sehol, és ő nem ért az egészből semmit, hát ennyi volt, betelt a pohár, van vége a lófasznak is. Végignéz az ajtókereten, elégedetten szusszant, befelé nyílik. Hátralép, és egyetlen, precíz mozdulattal berúgja.

Nem ideális, gondolja Nyúzó, miközben gépiesen súrolja a felmosóronggyal a követ. Egyetlen körte világítja be a pincét, alig lát valamit, ki kéne már cserélni azt a szar, energiatakarékos izzót, a Belga meg a hülyeségei, tőle kapta a múltkor, már akkor tudta, hogy kuka, de azért úgy tett, mintha hálás lenne. Ragad a kő, a felmosó csak szétken rajta mindent, nem ideális, gondolja Nyúzó, ha valami szarrá mehet, az most szarrá is ment, ez a tetű autószerelő nem végzi el a dolgát, neki kell helyrehozni mindent, és akkor a végén meg kiderül, hogy nem is pénzesek, a kocsi filléres, a ruhák hamisítványok, még a telefon is valami kínai szemét. Beáztatja a felmosót, kicsavarja, placcsan a rongy a kövön. Egyszer tévednek ide pestiek, aztán azok is csórók. Hirtelen lépéseket hall, kiegyenesedik. Eldobja a felmosót, és felkapja a kést a földről, Nyúzó, az anyádat, itt vagy? csörtet lefelé a lépcsőn Ideg, na lökjed ki nekem, de azonnal, hogy mi az édes faszom történik! Leér a pincébe, befordul az ajtón, de a küszöbön megtorpan, először a késre pillant, aztán a szétkent vérre a kövön, végül a nő kicsavart testére a pincér háta mögött. Kidülled a szeme, a térde megroggyan. Nyúzó átdobja egyik kezéből a másikba a kést, nocsak, nocsak, erőltet mosoly az arcán, elhoztad a férfit? Ideg meg se hallja, meredten bámulja a testet. A pincér elfintorodik, mégis mire számított, gondolja, pezsgőre és kaviárra rögtön? Ostoba mamlasz, ezt tudta előre, de hogy egy kis vértől összeszarja magát, arra nem számított, kemény figurának gondolta, olyannak, aki benne van a buliban, a múltkor még kést akart szerezni, de nem valami kis bökőt, így mondta, hanem szépet, nagyot, amivel torkot lehet nyesni.

Ideg nehezen veszi a levegőt. Elrántja a tekintetét a holttesttől, a pincérre néz, az a késsel játszik, és mosolyog, szépen megszívattál, komám, mondja nyájas hangon, a Belga nem fog örülni. Ingatja a fejét, cicceg, hülyére iszod magad, a telefont se veszed fel, a végén még a férfit is hagyod meglógni? Nem jó ez így, mon ami, nagyon nincs ez rendben. Ideg fejében cikáznak a gondolatok, pumpálja az agyába a vért az adrenalin, végigfut a hátán a hideg, ahogy megérti, mi történt tegnap. Még koraeste hívta őt a pincér, épp a Való Világot nézte, fel se akarta venni, mert megbeszélték másnap hajnalra a vágást, és biztos volt benne, hogy a pacalmániás csak szekálni akarja valami hülyeséggel, amit magától is tud. Aztán mégis felvette, Nyúzó hangja remegett az izgatottságtól, kapás van, mondta, lenne itt egy fuvar, aztán fojtott hangon elhadarta, hogy jött két vendég a pacalozóba, lerobbant a kocsijuk, igaz, csak egy régi Opel, cserébe viszont pestiek. Biztos nyaralnak, felelte Ideg, közben már arra gondolt, hogy ki kéne takarítani gyorsan a panziót, van náluk egy rakat pénz, mi? A pincér sokáig hallgatott a vonal túlsó végén, de Ideg nem törődött vele, jól lehúzza majd a két balfasz, génhibás tápost, ezen tűnődött. Éppenséggel meg lehetne szerezni azt a pénzt, komám, szólalt meg végül halkan Nyúzó, de akkor két disznót kellene vágni, és éjszaka, nem pedig hajnalban, ha érted, mire gondolok. Ideg magára kapta a kabátját, értem, pajtás, hogyne érteném, mondta, pedig nem értette persze, nincs is két disznója se neki, se a Nyúzónak, meg amúgy is, mi köze a disznóknak a táposokhoz. Leitatom őket, magyarázta a pincér, egy szál gondod se lesz, aztán négykor majd elrendezünk mindent. Ideg hümmögött, már nem is próbálta megfejteni, miről beszél a Nyúzó, amúgy is mindig ilyen rejtelmesen vakerolt, franciát kevert a dumába, meg a fasz tudja, még mit, sose lehetett kihámozni, hogy mit akar.

Most késsel a kezében mosolyog Idegre, nagy kár, hogy hagytad meglógni, mondja, keresni fogja a feleségét, ha kijön a kórházból. Felemeli a pengét, és tesz egy lépést előre, Ideg pedig arra gondol, hogy őt viszont nem fogja keresni senki, legfeljebb a félbolond anyja. Mit pattogsz, he?, kérdezi gyorsan, olyannak ismered te az öreg Idegzsábát, aki hagyja futkorászni a disznót vágás előtt? Ingatja a fejét, felháborodást színlel, a pincér arcát nézi, szinte látja, ahogy forognak odabent a fogaskerekek, jó kölyök az Eduárd, mondja neki biztatóan, úgy repül, ahogy én fütyülök, szóval ne tessen aggódni a séf úr, nem került itt senki kórházba, olyan helyen van az a pesti, ahonnét fél óra alatt iderántom, ha kell. Nyúzó szemöldöke megrándul, lassan lejjebb engedi a kést, de összeszűkült szemmel nézi a férfit. Idehozzam?, kérdezi tőle Ideg, és a pincér arca ekkor végre kienged, hozzad, mondja, aztán a holttest felé biccent, de előbb ezzel kezdjünk valamit.

Ropog a latyak a talpuk alatt, Nyúzó megy elől, a vállánál fogja a nőt, Ideg a térdeinél, nagyokat nyögnek, a szemükbe veri a szállingózó havat a szél. A ház mögött ledobják a földre, maradj itt, mondja a pincér, és elindul vissza. Ideg összébb húzza magán a kabátot, a nő sápadt arcát nézi, most meg lehetne lógni, gondolja, de aztán mégse mozdul, nem jutna messze, a türelemmel jobban jár, bár a legjobb esetben is másfél órája lesz, mire Nyúzó rájön, hogy hazudott, annyi idő alatt a zsarukhoz ugyan el tud menni, de mi lesz az anyjával? Ott keresi majd először ez a pszichopata. Egyáltalán mit akar ő a zsaruktól? Nem hülye a Nyúzó, nyilván átgondolta, hogy mi van, ha Ideg elrohan a kékekhez, és mivel nem vágta el a torkát, biztos arra jutott, hogy nem bánja a rizikót, ami pedig csak azt jelentheti, hogy kétesélyes, melyikük jön ki rosszabbul abból, ha kitudódik a gyilkosság. Az kéne még, hogy rákenjék az egészet, gondolja Ideg, persze Nyúzó SMS-e megvan, az jó bizonyíték, de a kés viszont az ő házában állt bele valahogy a pesti combjába, hogy hogyan, arra talán sose fog rájönni senki. Meg hát ki tudja, ki a szar ez a Belga, és milyen haverjai vannak, simán lehet, hogy megúszott már miatta a Nyúzó tizenöt gyilkosságot. Megborzong, ahogy feltűnik a vékony, hajlott hátú alak a ház ajtajában, egy csákányt cipel magával, egy ásót meg egy gőzölgő lavórt, Ideg arra gondol, hogy mégse olyan okos ez, ha lenne egy kis esze, megetetné a testet a disznóval, úgyse kapott vacsorát, elropogtatna az most mindent. Nyúzó odalép a nő mellé, és kiönti a földre a forró vizet, aztán amikor elolvad a hó, a csákánnyal elkezdi feltörni a földet. Ideg felkapja az ásót, mindig úgy helyezkedik munka közben, hogy ne kerüljön háttal a pincérnek.

Az öregasszony az oldalán fekszik, lelóg a lába a heverőről, csorog a nyál a vállára. Ébresztő, anya, paskolja meg az arcát Ideg, nyaralni megyünk. Lassan érkezik vissza a test az álomból, először a kéz rándul egyet, aztán felnyílik a ráncos szemhéj, végül visszatér a fókusz a pupillába. Mi az, fiam?, kérdezi rekedt hangon, de Ideg már fel is pattant, két táska hever a lábánál, ruhákat, könyveket pakol beléjük, segíts, anya, öt perc múlva indulunk. Kirohan a konyhába, a saját holmiját már összerakta, most nézi a konyhaszekrényt, innen vajon mi kellhet az öregnek. Hirtelen tör rá a bűntudat, meggörnyed a háta, mintha préselné valami a föld felé, megtámaszkodik az asztalon, kapkodja a levegőt, pedig hát nem ő vágta el a nő torkát, nem tehet az egészről, egyáltalán nem. A férfire gondol, mostanra biztos telelőtték fájdalomcsillapítóval, elkábulva hever egy kórházi ágyon, holnap, amikor felébred, nem érti majd, miért nem látogatja meg a felesége, csak napok múlva fog szembesülni az igazsággal. Ideg gyomra összerándul, reszket a keze az asztalon, szar házasság volt, el akartak válni, az biztos, de nem így, és ő most ráadásul veszélybe sodorta a férfit, ki tudja, mit művel majd vele a Nyúzó. Ki tudja, mit művel majd szerencsétlen Eduárddal. Őt legalább fel tudja hívni, tud neki szólni, hogy meneküljön. Végül is tudna szólni a férfinak is, érinthetné Félegyházát, nincs az olyan messze, csak beugrik, elmagyaráz mindent, és mehetnek is tovább. Mély levegőt vesz, gondolkozik egy darabig, aztán megrázza magát, nem, ez nem az a világ, ismételgeti magában, miközben visszamegy a hálóba. Vagy ő vagy én. Az anyja az ágyon ül, bambán néz maga elé. Ideg a karjába veszi, és kicipeli a kocsihoz, óvatosan befekteti a hátsó ülésre, aludjál nyugodtan, mondja, hosszú út lesz. Visszamegy a táskákért, lecsapja a csomagtartót, beül a kormány mögé. Bedugja a kulcsot, gyújtást ad, rátapos a gázra.

Biró Zsombor Aurél (1998, Budapest)

Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmíró szakos hallgatója, mellette prózaírással foglalkozik.