Gyurász Marianna verse

Julija Svetlova felvétele

Ez itt egy cím hiánya

Csak körüljárom, minden oldalról megszúrom,
hogy felmérjem a határait,
megfelelő méretűvé növekszem vagy zsugorodom, és
körülölelem, mint egy makrofág.

Kevés történetem van, de nagyon sok gondolatom.

Arról a még elmeséletlen esetről, ami most már mindig itt motoszkál a homloklebeny mögött,
az elfelejtett, halott egerekről a laboratóriumban,
sem étel, sem víz, mire megtaláltuk őket, teljesen kihűltek,
az apró testek semmihez nem hasonlító hűvössége,
nem egy hidegvérű állat mozgó, vagy épp félelemtől dermedt, síkos teste,
ez a testhő hiánya, valamié, ami ott volt, kevéssel ezelőtt,
szemmel nem érzékelhető a változás,
ám ha hozzáérsz, azonnal tudod, mi a különbség,
ez az, ami kísért, és attól félek, egy idő után
már csak egyedül merek majd aludni.

Azt mondják, az idős emberek maguknak valók sötétedés után,
ha párban, éppen
jólétben és szeretetben élnek is,
jobb a saját utadat járni éjszaka.

A saját rigolyáid is alig viseled, másé elviselhetetlen, és
talán tényleg ez az egyik valós oka,
de már senki nem tud meggyőzni arról, hogy nem rejtőzik bennük is ott ez a
nem-félelem,
inkább belenyugvó, észszerű tudata annak, hogy ezt senkinek nem volna szabad átélnie
váratlanul,
ezt a tapintható, tökéletes hiányt.

A legközelebb így kerülhetünk a halottjainkhoz.

Mégis miért akarná bárki vagy törekedne rá.

Vajon hogy él az, aki kiszámított módon, hivatászszerűen teszi napról napra,
talán ő az egyetlen, akit a borzalmon felül emel a megszokás,
akin nem fog a kés éle, akit az állandó közelség folytán már nem vonz a
nyílás,
talán ő az egyetlen valódi kapcsolattartó, idelenn ő az
egyetlen tényleges médium.

Gyurász Marianna (1991, Révkomárom)

Költő, író, molekuláris biológus.