Sajó László verse
Sven Beyersdorff felvétele
máshol nem lehet
„Miért van valami, s miért nem inkább semmi?”
(Leibniz)
„Mindig utáltam a valóságot, de máshol nem lehet jó
csirkeszárnyat kapni.”
(Woody Allen)
tejfölös fejessaláta
levét sose ittam meg most bánhatom csak
miért nem
ecetes tejfölös lében
ráncos levélfoszlányok oszladoznak
csak a kocsonya sárga dermedt
pirospaprikával megszórt levét
körbeettem a húsokat
anyám megszidott apám nem szólt
pedig mindig mondta mindent
meg kell enni megette utánam
a húsokat a kocsonyában
most a legkövérebb mócsingot is
pedig sose ettem
világéletemben
paradicsom államon csorgó leve
apám megsózta nem értettem
csak most értem meg apámat de most már
késő államon száradó nyálam
ki törölte le
középiskolás üzemlátogatás
végén a szerencsi cukorgyár büféjében
friss még meleg ropogós nápolyi
a többség csokisat én citromosat
egészen más volt mint amit a boltban
valami eddig sohasem kóstolt
azóta se ettem ilyen jót soha
életemben már nem is fogok
a cukorgyár sincs már
sült kolbász a keleti
pályaudvar peronján
talponálló pulton
mustárral kenyérrel
műanyag villával késsel
nem kellenek puszta kézzel
fröccsen a piros zsír
szalvéta is van
bögrében forralt bor
tőlem lehetne műanyag
pohár is de nincsen
kolbász pult szalvéta bor
a keletiben sem
a pályaudvar megvan
s én állok minden talponálló
pultnál én könyöklök és hallgatok
a paprikás csirke
lehúzott otthagyott
bőrét most mind megenném
jobb mutatóujjammal
tunkolnám leszopogatnám
a tejfölös rózsaszín zaftot
úgy ragyog a tányér
mintha nem is ettem volna
éhes vagyok
túró kenyérrel tömöm
magamba fulladásig
miért nincs semmi a semmi van
na még egy kanállal
fulladásos halállal
halunk mindannyian
(mondóka)
ez meglőtte
az hazavitte
ezt az icike-picikét
még edd meg
kanál
kanül
fogam nincs
de megeszem az aranysárga húslevest
ha kanállal etetnek
és megiszom az aranysárga sört
ha szívószállal itatnak
a húsleves a sör is kárba
vész belém a drága
ital étel
a leves a sör aranyhúgysárga
kimutatta a katéter
szilváskalácson kaparászó méhek
haláltusája megmásznék még egy
kristálycukorszemet ó édes élet
de kibaszott szar itt hagyni téged
teába ázatott piskóta olvad
nyelvemen utolsó úrvacsora
aprítós tejbe tépkedett kenyér
héja bele az utolsó morzsák
az utolsó korttyal eltűnnek bennem
kár belém utoljára gyerekkoromban
ettől meggyógyulsz most már nem leszek
beteg ígérem most már nem leszek
húsleves daragaluska-
morzsái a tányér alján
megdönti a tányért
még egy utolsó korty
államon csurog
köszönöm jó volt
még egy
utolsó feketére
égett
császármorzsa baracklekvárba
mártva
nem nyelem le
ezt cselekedjétek
emlékezetemre
mielőtt a halál belém kóstolna
megnyalnám a tíz ujjamat is utánam
mielőtt leszopogatná a húst rólam
csont leszek
húsz körmömről leszed
a körmöt már életemben is utáltam
se hús se hal semmi más
se üres hamis gulyás
a húslevesből csak zsírkarikák
glóriái fényeskednek nekünk
de szeretnék lenni
egyszer libasültet enni
egyszer még abban az életben
vörös káposztával
de szeretnék lenni
csirkeszárnyat enni
míg a szárnyat szopogatnám
élek abba sose hagynám
vadasmártásba dermedt krumpligombócok
kézzel eszem leszopogatom a mártást
mikor elfogytak a mártást kanállal
tisztára nyalom
üres a tányér
a halál ráér
mire itt
mirelit
ebédje
remény sincs
hogy elérjek
a hűtőszekrényig
benne vagyok
szívószállal szürcsölöm a húslevest
aztán kanállal mernék belém
számból orromból cérnametélt
lóg vezeték
faszomba végbelembe
fekszem alácsövezve
mért ne egyek
megterítenek
úgyis
sört sem ihatok kérek a habjából
ne töröld le számra száradó pecsét
életem nyitott könyv
az éjjeliszekrényen
épp a gyerekkoromnál jártam
amikor észrevétlen
mellém feküdt csíkos átizzadt
pizsamában
ő is hát itt vagy
a könyv mellett a szekrényen
kistányéron az élet
lerágott csontja
hagytam
rajta
kövér húscafatot
egyétek
nélkülem marad ott
izzad a
csíkos pizsama
elfekvőotthonka
minde(n)t meg kell enni
már csak három kanállal
egyet a papának
egyet a mamának
a harmadikat a halálnak
jól van ügyes voltál
szedjétek le az éjjeliszekrényt
narancs narancslé vegyétek és
egyétek igyátok már nem kellenek
menjetek nincs szükségem rátok
egyedül hallgatom csövek csurgását
megáll fölöttem a fekete köpenyes
csináljatok huzatot
húzzatok új huzatot
ahol én fekszem nem az ágyam
visz a huzat megyek utánam
(kiszámoló)
lementem a pincébe
vajat csipegetni
utánam jött a halál
most megfoglak
most meg foglak enni
(v)egyetek ki a hűtőből
(mese)
hideg aludttej még meleg kenyérrel
kanalazom falatozom
úgy bizony
pincébe visznek
onnan is kivisznek
tolnak kemencébe
onnan is kivesznek
a mesének vége
még meleg kenyérrel hideg aludttej
vénségedre gyermek
végre
aludj el
zsíroskenyérre paprika hersegő
lehetőleg kacsazsír
nincs kacsazsír se lehető
pedig dézsmálhatnád a kék bödönt titkon
nincs senki senki sincs itthon
itthon sincs nincs ki hazahív
apád anyád se gyere elő
te sem vagy tiszta a levegő
(mondóka)
nő a fű hajam a körmöm
apád anyád idejöjjön
hova szállt a rétesekről
lefújt több kiló porcukor
most bezzeg beszippantanám
isa por
ha lenne nyálam kiköpném
ha lennék
egész sült csirke apám az utolsó
csontig leszopogatta az utolsó
húscafatig megrágta a porcogóját
megevett mindent amit hagytam azt is
most bezzeg elszopogatnám pedig
amíg éltem rá se tudtam nézni
a csirkelábat is hol kapirgál
hamuba sült egész csirke
miért van inkább valami mint semmi?
hogy lehessen jó csirkeszárnyat enni
Sajó László (1956, Sátoraljaújhely)
Budapesten él. Költő, író, legutóbbi (verses)kötete: Kujjon éneke szeretőjéhez (2020). Portréját Kozma Zsuzsanna készítette.