Székelyhidi Zsolt versei

Andy Travin Johnson felvétele

Termikus

Nagyon elegánsan
tartasz
a fáktól
el, felém.
Kecses
vékonyságodban
ott a huzalozás
mozgató modernitása.
Idei modellcsípődbe
érzéki
életígéret került.
Melleidet, azokat
mindig lentebb
csavarozod.
Tetszenek.
Nagyon elegáns
ruha takarja
bőrborítású
bájaidat.
Ahogy
tartasz
a fáktól el, külön is
érezni a lüktetést,
a szerkezetet, ami
robog-forog.
A lépéseid zaját
csendesre tompítja
a lábakat járó
motorolaj.

Kipirosodó
arcodban
alacsony
energiájú
LED-sorok.
Ha úgy döntenél,
fázol,
kékre váltanak.
Most kifújod
a füstöt,
két lépés közt
elnyomod
a csikket
bal lábbal,
lököd el magad,
emeled
a fejed,
nem pislogsz.

Micsoda perspektíva,
elhaladsz
a fürdőzők mellett,
a gyógyvizet
a fák közül
szállítja a meder,
micsoda
megközelítés.

Hadd nézzelek,
lássalak!
Fogjam fel a terepet,
benne téged,
ahogy pontos helyet
ragadsz.
Bőrtónusodat
a zöldes termál
finoman színezi el.
Pancsolnak ki
az emberek melletted,
jó, hogy állod a sarat,
ami a szertartás része.
Szoknyád fehérségén
nem esik folt.

A szemed most kéklő,
ezt az árnyalatot nem
állítgatod.
Még egy lépés
az árnyékomig.
Még egy szín.

Szint

Az ágy helye
szükség,
figyelő forma.
Kifekve a világból:
kényelme kényes
szivacsegyensúly.
Súlytalan
félhangok
töltődnek.
A hangszer
ujjaknak szól,
szokatlan
nyomot hagy
a piros szöveten.
Amit az álmok
cincálnak szét,
napról napra
veti be és be
a sokat játszó
csukló.
Minden valóságot
visszavernek
a mázolt falak.

A változás
már-már
hangtalan,
pillanatra tényleg
csendig csökken
a légzaj.
Az ágy egyre,
észrevétlen
formál.
Kelnek
a pántok,
sarkok,
zsanérok.
Az élőszereplő
félresúg,
dallamra vált
arcán az újra-
szólaló
szimfónia
kényes
körforgása.
A vörös pír
külsőségekkel teli,
a nap rendre
elmúlásra
játszik.
Az ágyhelyen
szükséges
mindent
összefoglalni,
mielőtt foszlánnyá
szelídül az altató.
A félhangok
beleütköznek
a szivacsos
rétegbe,
és hagyják
magukat
elhallgatni.
Ezerféle módon,
úgyis
besötétedik.

Lebegés

Ez a női lebegés,
ez a suhanó sáv.
Lanyhán
illanó szobaszél.
A vetítettség
valahol elsikkad,
bevett érzékelések.
Magasság nélküli
terítő takarja
a test
összehúzódásait.
Nézd csak!
Szeme résében
a kanapé
szirmokkal gyürkőző
mező.
Szél fut felette,
szuggesztív szagok.
Van, hogy
változatlanul
hagyja
a tömör levegőbe
írt testnyomatot.
Sárgás színezetek
vesznek
nagyobb
terjedelembe.
A beltereket szét
nem eresztő,
szél és sarok
és fal nélkül
való ház
kifeszül.
Önmagát
záró
szarkofág.

Székelyhidi Zsolt (1973, Debrecen)

Író, költő, zenész, fotográfus. Budapesten él. A Corvina Kiadó műszaki vezetője, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főmunkatársa. Írásai többek közt az Év versei antológiákban, a Parnasszusban, a Magyar Naplóban, az Országútban, a Tiszatájban, Ambrooziában és a Spanyolnáthában is megjelentek.