Szekrényes Miklós: Különös, szilveszter
natasha-barova felvétele
Tíz körül jön érted az autó. Az erkélyről nézem, ahogy kikanyarodtok az utcából. Rögtön dobok egy üzit: fasza ótó. Azonnal jön a válasz: céges.
Egyedül vagyok, megint egyedül. Összeöntöm a bort pálinkával és kólával, de bármennyit iszom és cigizek, nem csitul bennem a hullámverés. Hisztis kis pöccsé változom. Idétlen üzenetekkel bombázlak, egyre ritkábban válaszolsz. Nyilván táncolsz, próbálod jól érezni magad. A telómon teniszezek. Dühös vagyok, sorban szívatom az ellenfeleket. Ha valaki mégis legyőz, ráírok, hogy leszophat. Belém hasít a felismerés, hogy sorban ez a harmadik szilveszter, amit kurvára egyedül töltök. Ezt rögtön meg is írom neked, mire annyit reagálsz, bacus. Hívlak, foglalt, írom, hívj, semmi. Egyig ez megy. Aztán látom, hogy az üzim nem megy át, a kurva életbe, kikapcsoltad a telód. Nem akarom tudni, mit csinálsz. Azt akarom, hogy megölelj. Mennék utánad, de az utolsó tízezresem odaadtam neked a beugróra. Iszom és cigizek és szentségelek és teniszezek. Kettőkor bevillan, hogy talán van némi lóvé a régi pénztárcámban. És van! Egy tízezres. Próbálok taxit hívni. Veszem a kabátom, megyek gyalog. Hideg van, de nem azért reszketek, mert fázom. Meglepően hamar a Hodályhoz érek, kiperkálom a beugró árát, kapok egy csuklószalagot. Rögtön meglátlak a pultnál. Részegen rám mosolyogsz. Próbálod letagadni, hogy közöd lenne ahhoz a csávóhoz, aki egy üveg kólát nyújt neked. Lemerült a telóm, mondod pimaszul vigyorogva. Forr bennem az indulat. Hozzád lép egy fiatal suttyó. Megölel. Hozzásimulsz. Öledet a farkához dörgölöd. Mindkettőtök tekintetéből ugyanazt a lesajnáló mondatot olvasom: mi a faszt vergődsz itt, te ősz hajú vén pöcs. A döbbenettől ledermedek. A suttyó elvisz táncolni, én kérek egy whiskyt kólával, összeöntöm a cuccot, kitámolygok a teraszra cigizni. Berongyolok a tánctérre, magam felé fordítalak. Legalább ölelj meg, aztán megyek, mondom. Hosszan ölelsz, de azt érzem, nem is tudod, hogy engem. Kérek egy rendes csókot is! Ez már parancs, de alig ér a szád a számhoz, amikor a suttyó visszaránt táncolni. A bejáratnál egy részeg szőke nő rinyál egy józan faszinak. Süvítek hazafelé, pár száz méter után hirtelen megtorpanok. Mi van, megfutamodtam? Nem, azt már nem! Ha gyáva szar is vagyok, legalább ne látszódjam annak. A bejáratnál ugyanaz a fasz huzakodik ugyanazzal a rinyával. Csuklószalagot villantva átkígyózom az erőemberek között. Két fazonnak mórikálod magad a pultnál. Kérsz egy whiskyt, bébi? Ezt mondja a szám. Felém fordulsz, homlokon lősz egy megvető pillantással, majd imbolygó léptekkel eltűnsz a táncolók között. Az egyik fazon kérdőn néz rám, mire valami olyasmit hebegek, hogy á, semmi, még csak egy éve élünk együtt. Egy újabb adag whisky-kólával kitámolygok a teraszra. Lent, a bejáratánál egy szőke nő hisztizik. Eltelik egy kis idő, mire megismerlek a kabátról, amit tőlem kaptál. Egy coli hapi próbál visszatartani, de te a részegek magabízó határozottságával elviharzol. A fáktól nem látom, merre. Berohanok a Hodályba, az első asztalra levágom az italomat, leszaladok a lépcsőn. Sietve indulok a megszokott úton haza, közben attól tartok, te tudsz rövidebb utat. Mikor a négysávoshoz érek, akkor látlak meg. Hirtelen két palira is felfigyelek, akik kanapét cipelnek. Hajnal négy lehet. Megindulnak, megtorpannak, majdnem elejtik. Loholok utánad, a kanapés jelenet valamiért helyrebillenti bennem a derűs reményt. A neved kiáltozom. Leszegett fejjel haladsz egyre gyorsabban. Az utolsó ötven méteren már futok. Add a kezed, mondom. Megütsz. Előbb nyitott tenyérrel, aztán a táskáddal. Közben ordítasz. Hagyj békén, utállak, gyűlöllek, most nagyon elbasztad, takarodj, undorodom tőled, ne érj hozzám, végeztem veled! Hiába nyugtatlak, csak dühösebb leszel. Részegebb vagy, mint én. A lendülettől egyébként is elesnél, de közben meglöklek. Nekiesel egy autónak. Lehorzsolod a térded. Nem segítek felállni. Még kétszer megütsz a táskáddal, csak akkor halkítod le a hangod, amikor azt hiszed, a fiad közeledik az úton. Könyörgök, hogy szívós és kitartó munkával bizonyíthassam, megváltozom. Végül egy ágyban alszunk, de több pasinak is elpanaszolod telefonon, hogy mit tettem veled. Az utolsót hat körül hívod.
Tizennyolc nap telt el azóta. A Hodályban bulizol megint. Nem érdekel, kivel vagy, nem érdekel, kihez bújsz. Nem zargatlak üzikkel. Ezt a szöveget írom. Mindjárt befejezem. Beveszem az altatót. Jössz, amikor jössz, aludni fogok. Reggel teát főzök, reggelit készítek neked.
Szekrényes Miklós (1965, Gyöngyös)
Könyvtáros, tanár, író, irodalomszervező, fociedző. Kötete: Budifoci (tárcaregény, 2017, Articity Kiadó); Meghalni olyan (novellák, 2020, Napkút Kiadó). Díjai: Litera Szabadnapló-díj (2013), Pannon Tükör Díj (2020).