Ozsvald Árpád 90

Ozsvald Árpád (1932. jan. 28., Nemesoroszi – 2003. jún. 14., Pozsony) költő, szerkesztő, műfordító ma lenne 90 éves. Egykori szerzőnkre számunkra kedves versével emlékezünk.

Ozsvald Árpád: Hettita ballada

Amikor a hettiták elfelejtették atyáik nyelvét,
a szárnyas, bikatestű, szakállas bölcsek
derűs arcukat elrejtették a homokdombok
hűvösében, kinek lenne kedve
mosolyogni fiak és asszonyok hűtlenségén?

Amikor a hettiták elfelejtették őseik nevét,
az istenek szeméből kiesett a lazúrkő,
s a fekete üregek megteltek könnyes iszappal,
nem akarták többé látni
a fiak és unokák hűtlenségét.

Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra,
amelyen idáig jöttek, az útjelző bálványok
kifordultak helyükből, bebújtak a
föld alá, mert szégyellték
az utat felejtő vándorok hűtlenségét.

Amikor a hettiták nem emlékeztek arra a dalra,
melynél, nagy tüzek mellett, őseik vigadoztak,
az aranybika két szarva között elpattantak
a húrok, – nem kísérte hárfa
az apák, fiúk és unokák hűtlenségét.

A vers első alkalommal az Irodalmi Szemle 1977/8-as lapszámában jelent meg (677. old.), itt ezt a szövegváltozatot közöljük. Kötetben lásd: Ozsvald Árpád: Oszlopfő. Válogatott és új versek 1955-1980. Madách, Pozsony, 1981, 126. old.